SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Lehetséges a zöldfelület növelése a Városligetben

2013. október 25.

A Liget Budapest helyszínkijelölési ötletpályázatának résztvevői beszélgettek terveikről

Budapest, 2013. október 24. – A Liget Budapest elhelyezési ötletpályázatának díjazott terveiről rendezett vitaestet a fiatal építészek kortárs szalonja, a Leltár a pályázók részvételével. Az eseménynek október 22-én 18 órakor a Müszi adott helyet. A résztvevők egyetértettek abban, hogy bár a kiírás olvastán kétségek merültek fel bennük, a munka során meggyőződésükké vált: a kiírásban megfogalmazott kérdésekre lehet és kell jó választ adni. Ez a közös nevező azzal együtt biztos, hogy a beépítés formájára, elhelyezésére és például a zöldtetők használatára vonatkozóan a munkák közt komoly eltérések mutatkoznak. Abba viszont mindenki komoly energiát fektetett, hogy minél kevesebb fát kelljen kivágni.

A múzeumépületekkel kapcsolatos vita a Leltár 17. estje volt a Müsziben. A téma ezúttal is népes közönséget vonzott, a pályázók képviselőivel együtt meghaladta az ötvenet a megjelentek száma. Az eseményt a Leltár alapítói: Kőszeghy-Koncsag Flóra, Takács Gergely és Tóth Bálint szervezték és moderálták.

Az első előadók, Terdik Bálint és Horváth Zoltán (a pályázaton megosztott első hellyel elismert Triskell Kft. képviseletében) úgy ítélték meg, hogy a Városliget jelentős része alulhasznosított, így a tervezett „kulturális negyed” funkcióit be tudja fogadni. Ők – saját megfogalmazásukkal – „takarítással” kezdték a feladatot. Ez részben a zöldfelületek rekonstrukciójára, azaz a Városliget átláthatóbb és átjárhatóbb kialakítására vonatkozott. A jelenlegi állapotában „szedett-vedett” Rondó történelmi formáját a kiírás elvárásainak megfelelően állították vissza, a Petőfi Csarnok irányába vezető allé vonalát viszont szigorú fasor helyett vízjátékkal érzékeltették.

A Triskell munkájának másik jelentős részét a közlekedési rendszer átfogalmazása jelentette. A burkolt felületek méretének csökkentésével, a helyenként 9-12 méter széles utakat keskenyítve a kívánt zöldfelületi mutatók elérhetőek – szögezték le. Pályaművük megszünteti a Városligeten áthaladó trolibuszvonalat, a múzeumépületeket pedig olyan módon helyezi el, hogy azok tömegközlekedéssel és a területet határoló közforgalmi utakról is elérhetőek. Munkájukban ezért a Néprajzi Múzeum a Hungexpo-területekre, a Magyar Zene Háza az Olof Palme Házba került, míg a többi épületet az Ötvenhatosok terén, egy újonnan kialakított „kultúrpromenád” mentén helyezték el. Ez a sétány több tervező művében visszatérő motívumnak bizonyult. Az 56-os emlékművet a tervezőkkel egyeztetve áthelyeznék a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkához, a Nemzeti Galéria tömbje elé. A Kós Károly sétányt és a Hősök terét lezárnák az áthaladó forgalom elől, az Állatkerti körútra pedig csak korlátozott célforgalmat engednének be. Az épületekre nagyméretű zöldtetőket képzeltek, a Dózsa György út felé határozottabban megjelenő tömeggel, a Liget irányba szelídebb, a természetes környezethez alkalmazkodó megjelenéssel.

A pályázaton nem díjazott Archiflex Kft. képviseletében Lente András érkezett a Leltárra, aki a New York-i Central Park képével kezdte a prezentációt, az ottani helyzettel indokolva, amiért épületeiket nem az Ötvenhatosok terére csoportosították. Az ottani sávos beépítés helyett az Archiflex a mai Nagyrét helyére telepítette a fő épületeket. Ezzel együtt jár a Rondó és a Városligeti fasor meghosszabbításában feltáruló régi tengely újranyitása, amelyre ők merőlegesen egy új tengelyt is húznának a Széchenyi Fürdő és az Olof Palme Ház között. A kettő kereszteződésénél olyan, lábakra állított lepényépületeket képzeltek el, amelyek a földön kis alapterületet foglalnak el, de 16 méteres magasság felett kiterjeszkednek, helyet adva a múzeumi funkcióknak, az utcaszinten pedig védett területet hozva létre. Az Ajtósi Dürer sor felőli parkrészt pihenőterületként tartották fenn, az 56-os emlékművet a kereszteződéshez helyezve. A parkolókat, akárcsak a pályázók többsége, az Ötvenhatosok terének szintje alá helyezték; egyéni ötletként jelent meg a Nyugati pályaudvarhoz vezető vasúti sínek túloldalán elképzelt kétszintes parkolódekk, amelyet földalatti gyalogos alagút csatol a Városligethez.

A következő előadó, Pásztor Ádám megvétellel díjazott pályaművét ismertetve elsőként leszögezte: a Városligetet két, ugyancsak a közelben élő pályázótársával együtt „a belvárosiak kertjének” tartják, és nem örültek az ide múzeumi épületeket tervező projektnek. Ennek ellenére pályáztak, mert úgy látták, lehet jó választ találni a felmerülő kérdésekre. Alapvető hozzáállásuk, hogy a jelenlegi zöldfelület kiterjedése ne változzon, az épületeket ezért a Felvonulási tér sávjának újrahasznosításával helyezték el. A Dózsa György út mentén az terület időnként lepelszerűen felemelkedik, félbevágott dombokra emlékeztető formációkat hozva létre. A beérkező utcák vonalában átjárást engedő, egyébként a Városliget számára is védelmet kívánó dombos lepel alatt kaptak helyett a parkolók és a közlekedési rendszer, felette kubusos tömegekben a múzeumok. Pásztorék szándékosan nem foglalkoztak az építészeti részletekkel, így a zöldtetőkkel sem; úgy látták, hogy a jelenlegi útrendszer radikális visszavágásával, az átmenő forgalom kitiltásával is el lehet érni a kívánt változásokat a Városligetben. Náluk megjelenő, eredeti ötlet a Városliget zöldfelületének „átnyújtása” a Hungária körút felett, egy „zöld felüljáró” segítségével.

A megosztott első díjas munkák közül harmadikként a Kollektív Műterem munkáját ismertette Kovács Zoltán. Ők a tömör, sávos beépítés helyett az elszórt épületek mellett tették le a voksot – a hosszas gondolkodást igénylő, többször abbamaradt és újrakezdett tervezési folyamat alatt végül ebben találták meg az optimális megoldást. A Városliget „tájképi park épületek laza szövetével” – ezt a szövetet lehet a Felvonulási tér területére is kiterjeszteni, átmeneti zónaként a környező városias beépítés és a zöldfelület közt. A Hősök tere és az Ötvenhatosok terének összekapcsolása egy, a 19. század végén létezett sétány vonalának újjáélesztésével lehetséges. A Magyar Nemzeti Galéria ezen a terven a legtöbb munkához hasonlóan az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út sarkához került, két kisebb múzeumot a Felvonulási téren helyeztek el, a Néprajzi kollekciója a Hungexpo-terület tömbjeinek helyére vándorolt, míg a Magyar Zene Háza itt is a kibővített Olof Palme Házba költözne. A fák között megbúvó épületek helyszínét úgy „sakkozták ki”, hogy a teljes beruházás mindössze húsz fát érintene.

A prezentációk ezen a pontján kerekedett először hevesebb vita a tervezők közötti véleménykülönbségek okán. Egy hallgatói kérdés kapcsán abban a többség egyetértett, hogy az épületek és az intenzívebb használat megoldást jelenthet a Városliget jelenlegi gondjaira. Felmerült azonban, hogy megfelelő helyszín-e az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út kereszteződése egy olyan reprezentatív közintézmény számára, mint a Magyar Nemzeti Galéria. Az építészek jelentős része a zöldterület védelmére hivatkozva erre a kérdésre igennel válaszolt, mások viszont azt mondták: a Galériát nem szabad „eldugni” a sarokba.

A vitát kirobbantó következő előadó, Szabó Zoltán (Szateki Kft., megosztott második helyezés) kissé felhevült hangulatban mutatta be tervét, amely a Nemzeti Galéria épületét valóban szembetűnő helyszínre: a Petőfi Csarnok helyére, a helyreállított allé végpontjára helyezi. A kör alakú, középen nyitott épülettömb helyszínét városszerkezeti elemzés határozta meg, figyelembe véve a közeli Istvánmező és a Rákosrendező esedékes átalakulását is. Az épületek tömege és formája a jelenlegi helyzetben érdektelen – hangsúlyozta az előadó –, a helyszín kiválasztásának azonban kulcsszerepe van, és az Ötvenhatosok tere nem része a Városliget történelmi szövetének. A terv jelentősen csökkentette a burkolt felületek méretét és többek között teljesen eltüntette a jelenlegi Drovák sétány vonalát, annak utólagos mivoltát kiemelve.

A szintén megosztott II. díjas Tarka Kft., azaz Lévai Tamás Jószai Ágnessel közös pályamunkája nem csupán formai és tartalmi megoldásai miatt váltotta ki a közönség elismerését; Lévaiék az utóbbi években több nemzetközi pályázaton indultak sikerrel, és az építész hivatkozott is ezekre a munkákra. Fontos észrevenni, emelte ki, hogy „az aktuális vezetés mindig átment a területen”, azaz a Városligetet minden kor saját céljaira hasznosította. Hogy ebből a zsákutcából kikerüljön, a pályamű kerülni igyekezett a sávos beépítést és a Lévai által „szellemi perverziónak” nevezett „helyszínszemezgetést” is. Ezek helyett egy olyan szövetre vagy csonthálóra emlékeztető épület tervét vázolták fel, amely a jelenlegi közúti hálózat üres légterét tölti be, a földszinten védett gyalogostengelyt kínálva, a mínusz két szinten és a két emeleten pedig az intézményrendszer igényeinek megfelelve. Az egyetlen tömb előnye Lévai szerint a flexibilitás, így elkerülhetőek a hónapokig üresen álló terek – ezt a gondolatot a jelenlévők muzeológiai szempontokból kritizálták. A két építész állítása szerint zöldtetők nélkül, pusztán az aszfaltozott utak feltörésével 15%-os zöldfelület-növekedés érhető el a parkban.

Az előzőhöz képest mindenképp a kiírásnak jobban megfelelő koncepciót ismertetett Farsang Zsolt (Philaemon 3000 Kft., megosztott első díj), bár véleménye szerint ez is sok pontban ellene ment a kiírásnak. A terv készítésénél fontos pontnak számított a favédelem, így az épületek többségét a Dózsa György út mentén helyezték el. Ez az áttört térfal kapcsolatot kínál a Ligettel, egy cikkcakkos vonalú sétány mentén pedig az egyes épületek között is. A meglévő nagy „saroktömegek”, a Hősök tere komplexuma és a Közlekedési Múzeum kiegyensúlyozásaként a kívánt két nagy múzeumot, a Néprajzit és a Nemzeti Galériát is a sarkokba ültették. A Rondóból kivezető fasor és a Petőfi Csarnok helyére képzelt gyerekközpont részletesebb megtervezésére már nem maradt idő – jegyezte meg a tervező –, ellenkező esetben a csarnokot „feltolták” volna a Hermina út vonaláig.

A pályázaton elismert tervezők közül utolsóként az XYZ Kft, képviselői szólaltak meg az este során, már jóval 23 óra után. Sok építész „zöld építési telekként” fogta fel a Városligetet – mondták, ők ezzel szemben úgy helyezték el a kívánt öt épületet, hogy egyetlen fa kivágására sincs szükség. Ehhez teljes egészében kihasználták a Felvonulási tér kínálta területet, kevésbé foglalkoztak viszont a park átalakításával, azt nem tekintve elsődleges elvárásnak.

A tervpályázat díjazott és több más pályamunkája 2013. október 24-30. között látható a FUGA Budapest Építészeti Központban. 2013. október 30-án 18 órakor előadás és beszélgetés kíséri a rendezvényt.