SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Építész szakmai est a Liget Budapestről

2013. november 26.

Beszélgetés október 30-án a FUGA Budapesti Építészeti Központban

Október 30-án órakor a FUGA Budapesti Építészeti Központ kiállításának záróeseményeként szakmai estre hívta az érdeklődőket a Magyar Építész Kamara és a Budapesti Építész Kamara a Liget Budapest témájában. A környezetalakítási, urbanisztikai és elhelyezési ötletpályázatra érkezett pályaművek tablói előtt Rostás Zoltán, a Liget Budapest Projektiroda vezetője, a zsűri tagjai, valamint a nyertes tervezők ismertették munkáikat. Ezt nyilvános vita követte.

„A magyar kormány 2011-ben elhatározta, hogy a magyar kulturális intézményrendszer megújításának részeként öt zászlóshajót épít a városligeti helyszínben. A kormányrendeletek meghatározzák, hogy az új múzeumok együttműködve a terület más intézményeivel egy új, minőségi kulturális és szabadidős komplexumot hozzanak létre. Ennek a legfontosabb jellemzője egy családi élményközpont, ami a Városligetet eddig is jellemezte” – részletezte az ötletpályázat előzményeit Rostás Zoltán. A projektiroda vezetője hozzátette: a városligeti elhelyezésre szánt hat intézmény költözésének előkészítését saját munkacsoportok felügyelik, az előzetes programokon dolgozva. Ennek fényében írták ki az elhelyezési ötletpályázatot is, 2013 júliusában. Rostás Zoltán szerint a pályázat megmutatta, hogy a feladat megoldható, az épületek elhelyezhetőek úgy, hogy a Városliget a jövőben magasabb színvonalon tudja a városlakókat és a látogatókat kiszolgálni.

A pályázat végeredményét, valamint a zsűrizéssel kapcsolatos tudnivalókat Nagy Béla, a zsűri urbanisztikai szakértője ismertette. A pályázatokat sajátos értékelési rendszer alapján osztályozta. Az első szempont, hogy milyen külső kapcsolatokat hozott létre az alkotó, mennyire integrálja a területet a város egészébe. A Dózsa György úti kapcsolódás eléggé magától értetődő, az M3-as bevezető szakasza felé való azonban nem feltétlenül – szögezte le Nagy Béla. A Stefánia út kiemelkedő fontosságú tengely, hiszen az Istvánmező zöldfelülete felé nyúlik, és fontos lenne a Vágány utca kezelése is, erre azonban kevés pályamunka adott alternatívát. A második szempont a telepítés struktúrája volt: itt előfordult homogén, több pontra koncentráló rendszer, horizontális (elsősorban a Dózsa György út vonalára koncentráló) és kereszttengelyes (a Rondóból kivezető tengelyre fókuszáló) telepítés, valamint akadtak olyan pályaművek, amelyek a Stefánia, illetve az Ajtósi Dürer sor felől indítottak új tengelyeket. A pályázatok sajátosságainak harmadik kritériumát a struktúra szervezési módja adta (tengelyes vagy szórt elhelyezkedés), a negyediket az elrendezés modellje (terepszinten, alatta, felette). Az ötödik pontban Nagy Béla azt emelte ki, kaptak-e a pályaművek az épületek karakteréről valamilyen információt.

A felszólalásokat Nagy Ervin országos főépítész folytatta. Az ötletpályázat zsűrijének társelnöke elmondása szerint nyitottságot érzett a pályázókon, ami ebben az esetben a siker feltétele lehet. A díjakat az ötleteknek adták, de olyan pályázatot, amit egy az egyben meg szerettek volna építeni, nem találtak – magyarázta a díjazottak nagy számát.

Bálint Imre, a Budapesti Építész Kamara elnöke, aki ugyancsak szerepet vállalt a zsűrizésben, leszögezte: a Városligetről egységes egészként kell gondolkodni, a Vidámparktól az Ajtósi Dürer sorig. A bírálóbizottság a kulturális funkciók kielégítésének legjobb megoldásait kereste, lehetőség szerint úgy, hogy a Liget funkciója, vizualitása megmaradjon. Az első díjjal kiemelt tervek adták erre a legjobb válaszokat – nyomatékosította.

A harmadik felszólaló zsűritag, Sáros László György szerint akkor jó egy pályázat, ha a zsűri sokat tanul – és most így történt. A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke pozitívumként értékelte, hogy a kiírás hangsúlyos pontjaitól sok induló elvonatkoztatott. Az eredetileg elvárt lineáris, a Dózsa György útra fókuszáló telepítési gondolat ugyanis hamar megdőlt, kiderült: ennél sokkal jobb megoldások lehetségesek.

A bizottság tagjai közül utolsóként Szalkai Adrienne részletezte benyomásait. A Főkert tervezési igazgatója kihangsúlyozta: a rendkívül nehéz feladatra összetett válaszokat vártak, így nem meglepő, hogy a pályázók jellemzően az épületek közvetlen környezetével foglalkoztak csupán, átfogó koncepcióra keveseknek futotta. A pályázók többsége amellett érvelt, hogy a Városliget jelenlegi formájában „jó”, azzal együtt, hogy tájképi jellege sok leírásban erdőként jelenik meg. Sokakat kötött le a Rondó és tengelye, a vízfelületek méretének megnövelése, illetve a Kós Károly sétány forgalommentesítése. A pályázat „kertépítészeti sikere vagy sikertelensége” – fogalmazott Szalkai Adrienne – a bizottságot abba az irányba indította, hogy egy tájépítészeti tervpályázat kiírását javasolja.

 

A zsűritagok felszólalásait az első díjas tervezők bemutatkozása követte. A Philaemon 2003 Kft. képviseletében Farsang Zsolt részletezte nyertes tervük adottságait. Az irodavezető kijelentette: rövid mérlegelés után úgy látták, a kért funkciók nem férnek el az Ötvenhatosok terén, ezért megpróbáltak a Városligetben a meglévő értékes növényzet megkímélésével helyet találni. Így kerültek az épületek a Dózsa György út mentén kialakított sétányra, a BNV maradványterületére, illetve a Kós Károly sétány és a Hermina út találkozásához, ugyanis itt a faállomány könnyebben pótolható. A tájképi kerthez való viszonyt a tervező „konzervatívként” jellemezte: a terv a Rondót helyreállította, illetve bizonyos mértékben rekonstruálja a Városligeti fasor térkapcsolatait is.

Mivel a Triskell Építészirodát nem képviselték a szakmai esten, a bemutatkozást a Kollektív Műterem folytatta. Kovács Zoltán és Csontos Gyula szerint a Ligetet mindenki erdőként képzeli el, holott valójában a benne lévő házakkal együtt élő park. A látogatókat a zölddel együtt élő, meglévő beépítési struktúra vonzza ide, és a házak és a park által létrehozott, hozzávetőleges rendszer folytatható, így a Liget bővíthető. A tervezők fontosnak tartották a történeti összefüggéseket, a Városliget és a város kapcsolatait. Az Ötvenhatosok terén egy hajdan meglévő, hullámvonalú sétányt állítottak helyre, a nagy épületeket pedig a terület sarkaiba helyezték. A Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum épületét két fő tömegben helyezték el, elkerülendő a 200 méter hosszú homlokzatot. A Dózsa György úton zöldfelület mögé húzták be a két kisebb múzeumot. Fontosnak érezték a Hősök tere rendezését is, a forgalmat erőteljesen redukálták. Az úthálózatba és a zöldfelületbe minimálisan avatkoztak be.

A szakmai est ettől a ponttól megnyílt a jelenlévők kérdései felé. Ezek híjában elsőként Rostás Zoltán szólalt fel, aki összefoglalta, mi történt az ötletpályázat lezárása óta, illetve milyen tényezők játszanak szerepet a tervpályázat előkészítésében. Elmondása szerint a projektiroda megkezdte az egyeztetéseket az Union Internationale des Architectes (UIA) területi képviselőivel az együttműködésről, valamint folyik a munka a főváros, a kerület, a BKK, a Forster Központ és a Főkert képviselői által létrehozott Liget Budapest Tanácsadó Testületben is. A projektiroda emellett megbízta a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karát egy, a Városliget kihasználtságát és használati módjait felmérő kutatás elkészítésével.

A közönség soraiból elsőként felszólaló Zikkert Zoltán építész a „hasznosítás” szó használatát értelmezte: szerinte az ezzel sugalmazott megközelítés félrevezető és idegen a Városliget esetében, és rossz hozzáállásra utal. Egyúttal hiányolta az urbanisztikai elemzésből a helyszínhez való viszonyulás kérdését.

Válaszában Rostás Zoltán elismerte, hogy a „hasznosítás” szó félrevezető lehet, de leszögezte azt is, hogy a meglévő jövőkép valóban megváltoztathatja a Városligetről alkotott képet, gazdagíthatja a terület funkcióit. „Ebben a haszon a társadalmi haszon, a kultúra hasznosítása” – mondta a projektiroda vezetője.

A Városliget egyes területei túlhasználtak, más részei viszont kevéssé látogatottak, összességében pedig egyértelműen a fenntartási problémák – jelezte a kérdezőnek adott válaszában Szalkai Adrienne. Emiatt szükséges annak beható vizsgálata, hogy az idetelepülő funkciók milyen változásokat hoznak a parkban – és ezért támogathatóak azok az elképzelések, amelyek a park szélére helyezték az épületeket, kevésbé terhelve a magterületet. Történeti értékeivel együtt a parknak nincs egységes arculata, stílusa, így mindenképp a későbbiekben át kell gondolni, rekonstrukciója milyen irányt vegyen – jelentette ki.

Herczeg László építész hozzászólásában jelezte: azért indult, hogy véleményét kifejezze, nem értve egyet a tájépítészek tiltakozásával. Szerinte kulturális épületekre szükség van, de a Városliget több közparknál: az egyik legfontosabb építészeti és kultúrtörténeti emlék a helyszínen. Ennyiben nem az a kérdés, milyen épületek kellenek a Ligetbe, hanem az, hogy a Ligetnek mire van szüksége – a legfontosabb, hogy az arányok egyensúlyban maradjanak. A 80 ezer négyzetméternyi házat (különösen annak fényében, hogy az intézmények jelenleg 45 ezer négyzetmétert használnak) ezért aránytalannak érezték, a Városliget ehhez kicsi – funkciójára viszont szükség van, a rozsdaövezetben pedig lenne hely a terjeszkedéshez. Herczeg felhívta a figyelmet az Istvánmező felé mutató kapcsolat fontosságára, és a józan, átgondolt programalkotás szükségességére. A nemzetközi tervpályázatot ennek fényében nem épületekre, hanem a Városligetre kellene kiírni.

A múzeumi szakma is jól használható épületekre vágyik, amelyben a jelenleg be nem mutatható értékeit közzéteheti – kezdte válaszát Rostás Zoltán. A négyzetméterszám optimális értéket tükröz, ennek a számnak a véglegesítésében a munkacsoportok a külföldi szakértőkkel együtt dolgoznak.

Herczeg László szerint a megközelítés módja lenne a lényeg: a Városliget meglévő erőforrásait kellene használni, és a programot párhuzamosan faragni az épületekkel. „Ilyenkor mindenki túlkér, hogy a végére valami kicsi maradjon belőle, így ebben a fázisban ezeket az értékeket nem kellene készpénznek venni” – jelezte az építész.

Tasi László a megbízóval való személyes viszonyáról és a projekt céljairól, például a tervezett épületek élettartamáról kérdezte Rostás Zoltánt. Válaszában a projektiroda vezetője elmondta: a Műegyetem hallgatóival tartott hallgatói pályázaton korábban felvázolta azt a célrendszert, amiben az intézmények, a kultúra, a gazdaság és a terület fejlesztése egyaránt szerepelt. A beruházás célja, hogy a múzeumok társadalmi haszna megélhetővé váljon, a jövő generáció számára is.

A következő felszólaló, Roth János kifejtette: túl azon, hogy nehezen értelmezhetőnek tartja a pályázat témáját, örült volna, ha az első díjas építészek nem a konkrét megoldásokról, hanem elvárásaikról, mögöttes gondolataikról beszélnek – és ezt várná el a zsűri tagjaitól is.

Válaszában Nagy Ervin leszögezte: „a Liget baromi fontos hely”, ennek megfelelően kell kezelni. A tervezés folyamatában természetesen „van ráfutás”, azaz betervezett plusz négyzetméterszám. A zsűri maga is elmondta, hogy nem kellene megtartani az Ötvenhatosok terének „kifutópályáját”, és az épületek egy részét föld alá helyezni. Viszont nem kellene két szekértáborra szakadni, és az optimális megoldások reményében együtt dolgozni. Az ország főépítész szerint nagy hibát eddig nem csinált a zsűri, a kiosztott díjakkal együtt ugyanis nincs semmi eldöntve – ez a folyamat most következik. Az biztos, hogy nem lehet egy tömbben lerakni a házakat, és a beruházásnak bár van jó megoldása, azt egyelőre senki sem ismeri.

Kőszeghy-Koncsag Flóra a pályázat következő fordulójáról kérdezett, attól tartva, hogy az épületek önmagukban kevesek: „nem aggályos-e szétszedni a programot már ezen a ponton, amikor még nincs olyan koncepció, ami egybe tudná fogni”?

Rostás Zoltán válaszában leszögezte: a célokat sokszor és sok helyen kifejtette Baán László miniszteri biztos. Hogy mi a továbblépés: az épületekre kiírt kétfordulós nemzetközi tervpályázat, ennek eredménye azonban csak a tervezés kezdete, ezt követően újra elő kell venni a kert és a táj kérdését.

A kérdező visszakérdezett: Kőszeghy-Koncsag Flóra szerint a második díjasok sokkal átfogóbb építészeti koncepciót kínáltak, mint az ötletpályázat kiírása. Lehetne-e nyitva hagyni azt a lehetőséget, hogy egy pályázó átfogó, az összes épületet magába foglaló programmal induljon.

Rostás Zoltán szerint erre lesz lehetőség: aki szeretne, mind az öt épületet megtervezheti a nemzetközi tervpályázaton.

A szakmai est hanganyaga elérhető a FUGA Webrádió honlapján:

http://mediatar.gtk.hu/fuga/mp3/RJ_20131030_18_19_muvhaz.mp3