Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Híreink

 

 

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum három kiemelkedő festményt vásárolt meg Delmár Emil egykori gyűjteményéből, melyeket letéti anyagként 1948 óta őrzött a múzeum.

A három tekercskép között két tibeti thangka és egy thai tekercs található. Mindegyik munka a maga nemében a gyűjteményeink meghatározó, sőt kiemelkedő jelentőségű darabja. Kvalitásaik okán gyűjteményezésük nagyon nagy jelentőségű. Mindhárom képre igaz, hogy kvalitását, illetve típusát tekintve, ilyen műtárgyak beszerzésére ma már alig nyílik lehetőség.

A megvásárolt művek a következők:

1. Pandzsara Mahákála és kísérete. Kelet-Tibet, 18. sz.. Thangka, vászon, selyem

A fekete alapra arany kontúrokkal festett kép, egy ú.n. fekete thangka (tibeti: „tekercs”, rendszerint pamutszövetre festett vagy rajzolt vallási tárgyú kép. A thangkákat elsősorban a meditációt segítő eszközként használják, de gyakran kifüggesztik templomokban vagy házioltárok mellé. A leggyakoribbak a fekete thangkák (nag thang), melyeken a fekete alapra arany körvonalakkal haragvó istenségeket festettek). Mahákálát, mint a Szakja rend egyik védőistenségét ábrázolja. A kép főalakja Panydzsra Mahákála, akit kísérői fognak közre „nyolcas csoportban”. A Tudás tüzének lángnyelveivel körülvett, lótusztrónján guggoló istenség színe sötétkék, kezeiben a Mahákálák szokásos szimbólumai: jobb kezében vadzsranyelű bárd, baljában vérrel teli koponyacsésze. Karjain keresztbevetve megkülönböztető attribútuma, a mágikus bot, a gandhi. Mahákála két oldalán kísérői: jobbján a négykarú Bhútadámara Vadzsrapáni, alatta az aszkéta alakjában ábrázolt Bráhmanarúpa Mahákála, bal felső oldalánál a Szakják egyik védőistennője, a koponyacsészét a szájához emelő Szarvabuddhadákini, alatta Ékadzsati, s a két táncoló csontváz látható.
A kép hátoldalának különlegessége a felszentelést végző inkarnált láma jobb kezének két lenyomata. A lanycsa írásos magszótagokon kívül a hátoldalon még egy tibeti írásos, szanszkrit szöveg is található, amely különböző védőistenségek mantráiból áll, melyeket egy tibeti fohász is kiegészít. A festmény kerete alul kiszélesedő sötétkék damasztselyem, melyen alul arany- és selyemszállal finoman átszőve a lángoló gyöngyöt kergető két sárkányt ábrázolták.

2. Szitatárá. Kelet-Tibet, 18. sz. vége. Thangka, vászon, selyem

Szitatárá az egyik legnépszerűbb tibeti védőistenség, a hívők hosszú életért fohászkodnak hozzá. A mahájána buddhizmus pantheonjában a 6. században jelent meg, s népszerűvé a 7-9. században vált.
A fehér Szitatárát fiatal, mosolygó leány alakjában jelenítik meg. Lótusztrónjának fehér holdkorongján ül vadzsra-testtartásban. Feje körül zöld, teste körül kék és sárga dicsfény ragyog. Kontyba összefogott és vállára omló haja kék, testét a nyolcféle ékszer díszíti. Tenyérrel kifelé fordított jobb keze adakozó tartásban van, míg bal keze – mellyel egy lótusz szárát tartja – érvelő tartásban.
A kép felső részén Sákjamuni Buddha ül, körülötte a felhőkön áldozat-istenek hódolnak neki rangjelző zászlókkal és hatalmi jelvényekkel. A festmény egyik érdekessége a tájképen többnyire párban ábrázolt állatok. Az előtérben kis lótuszvirágokon az Öt Érzéknek megfelelő tárgyak. A képet kettős bordűr és fémszállal átszőtt, téglavörös selyem keretezi, melyet több darabból varrtak össze.

3. Sákjamuni Buddha két tanítványával. Thaiföld, 19. sz. Festmény, tempera, textil (pamutszövet)

A festmény középpontjában Buddha áll, bal kezét félelemoszlató tartásban maga elé emeli. A feje körül lángnyelvekkel díszített dicsfény körét a megvilágosodás fájának levelei töltik ki. Kétoldalt tanítványai, Mógallána és Száriputta kezüket összetéve üdvözlik Buddhát, aki szőnyeggel borított, magas emelvényen, lótusztrónuson áll. Ruhája arany virágokkal díszített vörös szerzetesi köntös. A kép felső mezőjének felhői között fehér lótuszbimbót tartó alakok lebegnek. A kép alsó mezőjében egy narratív jelenetet volt eredetileg. A sziklás, félig csupasz fákkal tűzdelt tájban játszódó jelenet lekopott, ma már semmi sem látható belőle.
A festmény a 19. század jellegzetes, Bangkok-stílusban festett tekercsei közé tartozik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Hopp Múzeum kertje 2015 tavaszáig megújul!

Sétaútjain a restaurált kerti műtárgyakban és a különleges hangulatú növényekben is gyönyörködhetnek majd a látogatók.

A kert története
Hopp Ferenc 1883-ban vásárolta meg nyári lak céljára azt az 1878-ban épült Andrássy úti villát, amely ettől fogva otthont adott gyűjteményének. A ház körül - a híres jávai botanikus kert, a Buitenzorg élményének hatása alatt - hazai viszonyok között egyedülálló, orientalizáló stílusú kertet építtetett.

Munkatársai a Hopp Ferenc 50. születésnapja tiszteletére összeállított emlékkönyvben így emlékeznek meg Hopp Ferenc villájáról és kertjéről:

"Az Andrássy út százharmadik számú telkén szerényen emelkedik Hopp Ferenc nyaralója. Emeletes, karcsú, egyszerű épület, minden külső dísz és cifraság nélkül. Szolid nyers téglafalai és fehér függönyös ablakai mit sem sejtetnek arról, hogy ez a nyaraló nem közönséges nyári kéjlak, hanem egy valóságos keleti múzeum, amelyről a tulajdonos szerénysége következtében kevesen tudnak Budapesten, s mely valóban méltó arra, hogy fölfedeztessék.
Az érdekes nyaralóba lépve, mindjárt szembe tűnik a kert, amelyhez fogható nincsen sem a fővárosban, sem az országban. Mintha csak a mosolygó egű Japánnak egy részét varázsolták volna ide a főváros közepes közepébe. Buja keleti kúszó növények, gazdag színpompában vetélkedő ritka virágok ragadják meg a figyelmet, s a bokrok és virágok közül meglepetést keltően kandikálnak ki a hindu bálványok, a kínai és japán vázák és szobrok, ezek között egy szienitből faragott remek elefánt és egy tekenős békára nehezedő kőemlék. A bejáratnál gömbölyű nyílású kínai díszkapu van, tele gyönyörű szobrocskákkal. Még japán bambusz-híd, s a kert egyik sarkában japán kertilak is van.

Országos szakmúzeum lett a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Nagyobb szakmai önállóságot és tudományos mozgásteret kap a nevében is megújult Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum a kultúráért felelős minisztérium döntésének köszönhetően. Az intézmény eddig közérdekű muzeális gyűjteményként működött, novembertől azonban országos szakmúzeumi státuszt kapott, így ezt követően önállóan folytathat hazai és nemzetközi tudományos munkát Magyarország egyetlen, kizárólag az ázsiai művészetek bemutatására szakosodott múzeuma.

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum 2014. március 1-i hatállyal az Iparművészeti Múzeum irányítása alól a Szépművészeti Múzeum felügyelete alá került. Az azóta eltelt időszakban a múzeum látványos megújuláson ment keresztül. Hosszú idő után márciustól újra teljes nyitva tartással várja a látogatókat az intézmény, amelynek megújultak a kiállítóterei és elkezdődött az egyedülálló, orientális hangulatú múzeumi kert felújítása is. Megnyílt a látogatók előtt a múzeum könyvtára, amely a jelentősen megnövekedett költségvetésnek köszönhetően újra tudja gyarapítani a gyűjteményét, valamint új restaurátor műhelyek kialakítására is sor került az épületben. Elindult az intézmény saját honlapja (http://www.hoppmuseum.hu), ahol naprakész információkat olvashatnak a látogatók a múzeumról. Intézményként a múzeum megjelent a közösségi médiában is. Mindezek mellett a megnövekedett dolgozói létszámnak köszönhetően komoly hangsúlyt fordíthat a múzeum a közönség és a szakmai programok szervezésére, gyűjteményei, kiállításai, múzeumpedagógiai programjai népszerűsítésére.

A Hopp Ferenc Múzeumban októberben nyílt meg a Szépség szíve című kiállítás, amely a múzeum közel 8000 darabos kínai gyűjteményéből kínál reprezentatív válogatást, 2015 márciusában pedig az Indológus indián – Baktay Ervin emlékezete címmel nyílik nagyszabású tárlat az Andrássy úti intézményben. A kiállításon Baktay számos arca közül látható lesz a festőművész, az indológus, a földrajztudós, a muzeológus és az indián egyaránt. A kiállításhoz kapcsolódóan elkészülhetett a Baktay Ervin munkásságát bemutató nagymonográfia, amely a Múzeum által összefogott, többéves kutatómunka eredménye, s indulnak az intézményi együttműködésen alapuló alapkutatások is: közülük elsőként a Xántus János életművét, ázsiai gyűjtéseit feltáró kutatás.

A múzeum folytatja a hagyományos ázsiai művészeti témákat és a kortárs művészeti alkotásokat egymás mellett bemutató kiállítás-sorozatát is. 2015 őszén Japán időutazás Genji herceg nyomában című kiállításán a kortárs fotográfiát és a társművészeteket (színház, irodalom) állítja ki együtt a hagyományos japán művészet anyagaival. 2016 elején pedig a délkelet-ázsiai textileket és ékszereket bemutató tárlaton kortárs magyar iparművészek munkái lesznek az ázsiai tárgyak mellett láthatók.

 

Az Ősi Kínai kincsei / Iparművészeti Múzeum

2015. február 6. - április 19.

Hogyan ismerhető meg egy több évezredes múltra visszatekintő ázsiai kultúra művészete? Milyen birodalmi központokból működött egykor Kína, s ma milyen tárgyait ismerjük e múltnak? Milyen összefüggések rajzolhatók fel a régészeti leletekből? Hogyan jellemezhető Kína udvari kultúrája az egyes korokban?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Az ősi Kína kincsei című kiállítás, amely közel harminc éves szünet után mutat be ismét Kínából érkezett régészeti és iparművészeti anyagot Magyarországon. A három kínai múzeum anyagából válogatott kiállítás időben legkorábbi anyaga a Shaanxi Történeti Múzeumból érkezett. Ez az a tartomány, amely a kínai civilizáció egyik központi területe, így igen gazdag régészeti anyaggal büszkélkedhet, számos dinasztia fővárosát tárták fel itt a régészek. Jelentős tárgyanyag származik a dél-kínai Nanjingban működő Nanjing Város Múzeumából, a második kölcsönző intézményből, hiszen Nanjingot hat kínai dinasztia tekintette fővárosának. A kiállítás harmadik kölcsönző intézménye a Chengde Palota Múzeum, amely a 18. századi udvari kultúra pompás darabjait bocsátotta rendelkezésre, hiszen a mandzsu Qing-dinasztia idején Észak-Kína egyik legfontosabb birodalmi központjának számított.