SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Múmiák radiokarbon keltezése

Budapest Múmia Projekt

2012. augusztus 30. - szeptember 30.

Budapest Múmia Projekt

Múmiák radiokarbon keltezése

Vizsgálat helye: VERA-Laboratorium Institut für Isotopenforschung und Kernphysik, Bécs

Vizsgálat ideje: április 13.

Vizsgálatot végző kutató: Dr. Eva Maria Wild

Múmiák radiokarbon keltezéseAz egyiptomi múmiák kutatásában az abszolút keltezési módszerek használata kevésbé elterjedt. Ennek oka egyrészről, hogy a mumifikált testekhez kapcsolódó emlékek, elsősorban a koporsók, tipológiai és stilisztikai alapon könnyebben és pontosabban datálhatóak, másrészről a múmiák konzerválásánál és balzsamozásánál használt anyagok gyakran jelentősen befolyásolják a múmiák csontjából vett minták radiokarbon eredményeit.
Más kormeghatározási kritérium híján, vagy azok bizonytalanságának kiküszöbölésére azonban nem ritka, hogy a kutatók a szénizotópos keltezési módszert használják a mumifikált testek esetében is.
A Budapest Múmia Projekt keretében vizsgált négy múmia közül kettő, a hozzájuk kapcsolódó koporsók típusa, ikonográfiája és felirata alapján biztosan keltezhetőek voltak.

A másik két múmia közül az úgynevezett szombathelyi múmia esetében a dokumentációban hozzá kötött kartonázskoporsóval való összetartozásának bizonyítására, a kicsomagolt múmia esetében pedig más kronológiai fogódzó hiányában volt szükség a radiokarbon datálás használatára.
A szénizotópos vizsgálat két fázisban zajlott. Az első fázisban a kutatók speciális csontbiopsziás tű segítségével vettek megfelelő mennyiségű (minimum 1 gramm) csontmintát a két mumifikált testből, melyeket a bécsi VERA izotóp laboratóriumba szállítottak, ahol a második fázisban sor került a minták kielemzésére.
A radiokarbon vizsgálatokhoz a kompakt csontállományból származó minták a legmegfelelőbbek, a múmiák esetében különösen azért mert ezen szövetek szerkezetét befolyásolják legkevésbé a mumifikálás során használt szerves vegyületek.
Ennek megfelelően a kicsomagolt múmiánál a bal oldali lengőbordából, a szombathelyi múmia esetében pedig a bandázsok alól a bal combcsont anyagából vettek mintát a kutatók.
A csontmintákból származó eredmények ellenőrzése érdekében mindkét mintához a múmiák textil bandázsából (a kicsomagolt múmia esetében ehhez az ujjak között találtak maradványokat) származó mintákat csatoltak.

A C14 vizsgálatok módszertanáról bővebben itt olvashat»