SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Géniuszok és remekművek VI.

Caravaggio Dávidja

2006. szeptember 29. - november 30.

A Géniuszok és remekművek sorozat utolsó kamarakiállításán a szépség egy sajátos megnyilvánulását tárjuk a látogatók elé. Caravaggio (1571–1610), illetve követője, valamint id. Lucas Cranach (1472–1553) tárlaton látható művei arra a kérdésre adhatnak választ, hogy milyen értelemben tekinthetők szépnek olyan festményeket, melyek a borzasztót, a visszataszítót, a hátborzongatót ábrázolják?

A Caravaggio Dávidja, a római Galleria Borghese egyik legismertebb műve, mely Góliát levágott fejével, a halál iszonyatának brutálisan naturalista ábrázolásával sokkolja a nézőt. Caravaggio egyik ismeretlen követője, a madridi Caylus Anticuario gyűjteményéből kölcsönzött Dávid és Góliátja, a történet kíméletlenül valósághű ábrázolását már klasszicizáló szépítéssel, eszményítéssel tompítja. Id. Lucas Cranach gyűjteményünkben található Saloméja pedig annyira hasonlít a jóval későbbi szimbolizmus végzet asszonyához, hogy e képtípus előzményének is szokás tekinteni. A német reneszánsz művész ironikus távolságtartással, mégis rendkívül hatásosan a nőnek a férfi feletti hatalmát, az erotikus vonzerővel szembeni kiszolgáltatottságát helyezi a mű központjába. Ugyanezen gondolat jegyében fogalmazta újra jó néhány festő, köztük a kiállításon szintén szereplő német-velencei Johann Liss (1595–1600) Judit és Holofernész ótestamentumi történetét. Liss sodró lendületű, szatirikus felhangokban gazdag képe mellett látható lesz Artemisia Gentileschi (1593–1652) festménye, a Siserát rettenetes halállal büntető Jáel alakjával.

A kiállított művekkel azt kívánjuk érzékeltetni, hogy 16. és 17. század különféle, gyakran egyidejű esztétikai elvei miképpen befolyásolták a félelemkeltő, véres jelenetek bemutatását, illetve, hogy a mártíromságok, gyilkosságok és kegyetlenkedések megjelenítését hogyan ítéljük meg történeti, művészettörténeti vagy lélektani szempontból.

A kiállítás kurátora: Tátrai Vilmos