SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Orvosi képalkotó módszerek a múmiakutatásban

Budapest múmia project

2012. augusztus 30. - szeptember 30.

A Budapest Múmia Projekt elnevezésű interdiszciplináris kutatási program kiindulópontja egy a modern orvos-diagnosztikában használatos képalkotó módszer alkalmazása a mumifikált testek vizsgálatában. A számítógépes más néven computer tomográfiai (CT) vizsgálat révén a bandázsokba csavart testek belső részletei térképezhetőek fel és modellezhetőek.

Az egyiptomi múmiák kutatásában a legkorábbi időktől alkalmazták az orvosi képalkotó módszerek legmodernebb vívmányait. Wilhelm Conrad Röntgen 1895. december 28-án kelt cikkében („Egy újfajta sugárzásról") írta le először a röntgensugárzás természetét, amely felfedezésért 1901-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták. Az orvosdiagnosztikában hamar elterjedt módszert már 1896-ban alkalmazták az egyiptológiában, amikor Walter König a frankfurti Senckenberg Museum gyűjteményben őrzött macska és gyermek múmiáról készített röntgen felvételeket. A korabeli egyiptológia legnagyobb alakja William Matthew Flinders Petrie szintén korán, már 1898-ban alkalmazta Conrad Röntgen képalkotó módszerét az egyiptomi terepmunkája során feltárt múmiák vizsgálatában. Mumifikált testeken végzett röntgenvizsgálatok az 1960-as és '70-es években váltak igazán elterjedtté, amikor P.H.K.Gray a nagyobb brit és európai gyűjtemények mumifikált maradványait, a Michigen-i egyetem radiológusai pedig a Kairóban őrzött királyi múmiákat vizsgálták röntgen sugarakkal.


Orvosi képalkotó módszerek a múmiakutatásban
Orvosi képalkotó módszerek a múmiakutatásban

A röntgensugaras képalkotásnak a múmiák vizsgálatában azonban volt egy kiküszöbölhetetlen hátránya. Az egyetlen nézőpontból egy síkra vetített kétdimenziós felvételen a test egyes rétegeiben elhelyezkedő jelenségek egymásra vetülve, egymást gyakran kitakarva jelentek meg, így a test egyes részleteinek elválasztása nem mindig volt egyértelmű. Az egyiptomi múmiák esetében a mumifikálás során nagy felületen alkalmazott, sűrű anyagok (gyanták, olajok) különösen megnehezítették az elkészült felvételek kiértékelését.
Ezt a problémát küszöbölte ki az 1970-es években megjelenő új orvosi képalkotó módszer, a hagyományos Röntgen-féle átvilágítási technikán alapuló computer tomográfia (CT), amelynek kifejlesztéséért 1979-ben A.M. Cormack és G.N. Hounsfield orvosi Nobel-díjat kaptak. A több axisból készített felvételek révén a CT-vizsgálatok lehetővé teszik a test mélyebb struktúráinak szeletről szeletre történő vizsgálatát. Az először 1972-ben fejen majd 1975-ben a teljes testen alkalmazott orvosi képalkotó módszer az egyiptomi múmiák kutatásában már 1979-ben megjelent, amikor D.C.F. Harwood-Nash kanadai gyűjtemények I. Isherwood pedig a Manchester Museum gyűjteményének múmiáit vizsgálta CT-felvételek segítségével.


Orvosi képalkotó módszerek a múmiakutatásban
Orvosi képalkotó módszerek a múmiakutatásban

A Budapest Múmia Projektben vizsgált múmiákról készített "nyers" CT-felvételekből modern képalkotó szoftverek segítségével nagy felbontású, háromdimenziós modellek készülnek. Ezen virtuális modellek segítségével a múmiák a kutatók számára részletesen vizsgálhatóvá, a múzeumi látogatók számára pedig testközelben bemutathatóvá válnak anélkül, hogy szigorúan klimatizált környezetükből újból kimozdítanák őket.


Orvosi képalkotó módszerek a múmiakutatásban