SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Megnyílt a magyar modernizmust bemutató tárlat a d’Orsay-ban

2013. október 14.

Megnyílt a magyar modernizmust bemutató tárlat a d’Orsay-ban

A világ egyik legfontosabb múzeumában, a párizsi Musée d’Orsay-ban január 5-ig látható az Allegro Barbaro. Bartók Béla és a magyar modernizmus 1905-1920 című kiállítás. A budapesti Szépművészeti Múzeum különleges együttműködésével megvalósuló kiállítás fővédnöke François Hollande, a Francia Köztársaság elnöke és Áder János, Magyarország köztársasági elnöke.

A párizsi Musée d’Orsay zenei témájú tárlatainak sorába illeszkedő kiállításának címadója a fiatal Bartók Béla 1911-ben komponált zongoradarabja, az Allegro Barbaro. A kiállítás célja, hogy mintegy 100 évvel később felidézze a század eleji modern magyar művészeti irányzatok gazdagságát. A zene, képzőművészet, irodalom, költészet, filozófia és pszichoanalízis területeit is érintő tárlaton a látogató finoman árnyalt képet kaphat a korabeli magyar kultúra sokszínűségéről, s Bartók zenéjét hallva találkozhat az új művésznemzedék olykor vadnak, „barbárnak” tűnő alkotásaival.

Magyarország a 20. század elején mind a zenében, mind a festészetben megújulni vágyó hangulatban izzott. A modern magyar zene és képzőművészet eredetiségét és egyediségét az európai modernizmusnak és az újra felfedezett és újraértelmezett magyar népi kultúrának a szintézise adta. Ennek a korszaknak meghatározó művészcsoportja volt a Nyolcak. A csoport tagja, Márffy Ödön világosan fejezte ki művészetük lényegét: „Az volt a magyar művészeti életben a forradalmárok kora. A költészetben Ady, a zenében Bartók, a festészetben pedig mi, a Nyolcak.”

A századfordulón igen sok művész indult el a francia fővárosba, mellőzve Münchent és Bécset. Bartók Béla első ízben 1905-ben, a Rubinstein-verseny apropóján járt Párizsban. Festőművész honfitársai, Berény Róbert, Márffy Ödön, Bornemissza Géza az úgynevezett szabad akadémiákra, elsősorban a Julian Akadémiára (Académie Julian) mentek tanulni. A fiatal Bartók Béla Párizsban találkozott a klasszikus francia zenével, Rameau, Couperin alkotásaival és Debussy műveivel, miközben a fiatal magyar festők felfedezték Cézanne, Gauguin és Matisse alkotásait. Miközben a francia metropoliszban igyekeztek elsajátítani a legmodernebb látásmódot, nem veszítették el kapcsolatukat a hazájukkal sem. Rendszeresen utaztak haza Budapestre, vagy jártak nyaranta festeni a honi művésztelepekre, ahol megosztották egymással, sőt továbbfejlesztették tapasztalataikat. A tanuló éveket követően elenyésző kivétellel visszatértek hazájukba, mivel elsősorban Magyarországon kívántak érvényesülni, a magyar szcénát igyekeztek megújítani. A közös európai vizuális nyelvet a magyar hagyományokkal és saját egyéni stílustörekvéseikkel keresztezve önálló, autonóm nyelvezetet alakítottak ki.

Az 1910-es évek fordulóján a művészetek közötti párbeszéd különösen gyümölcsözővé vált. Habár a Nyolcak csoport mindössze három önálló kiállítást rendezett, fellépésük meghatározó jelentőségű volt nemcsak a képzőművészet terén, de a magyar kulturális élet egészében is. Nagy vihart kavart kiállításaikra özönlöttek a támogatók és az ellenzők egyaránt, kísérő rendezvényeiken a modern irodalom, filozófia és zene legkiválóbbjai jelentek meg és adtak elő, így a Nyugat folyóirat köre, vagy Bartók Béla zenésztársaival. Több festő, így Berény Róbert a pszichoanalízissel is közeli kapcsolatba került az ekkoriban Freud legközvetlenebb magyarországi kollégájaként számon tartott dr. Ferenczi Sándor barátjaként.

Bartók Béla már 1910 előtt szívélyes viszonyba került Rippl-Rónai Józseffel is. A zeneszerző, aki 1913 tavaszától átmenetileg visszavonult a hangversenypódiumtól, az ő kedvéért törte meg hallgatását 1915-ben, és bűvölte el zongorajátékával az Ernst Múzeumban a Rippl-Rónai-kiállítás közönségét. 1917-tól Bartók mind szorosabb kapcsolatba került Kassák Lajossal és az aktivistákkal is, műveit a MA matinéin és úgynevezett propagandaestjein rendszeresen előadták. A MA 1918-ban tematikus Bartók-számot is megjelentetett.

A tárlaton a meghatározó, több mint száz, magyarországi közgyűjteményből és számos magángyűjteményből érkező festmény mellett gazdag archív dokumentációs anyag illusztrálja a társművészetek, az irodalom és a zene, de elsősorban Bartók tevékenységét. Így bemutatásra kerülnek a fiatal Bartókkal, valamint zenész, zeneszerző, író, költő, filozófus és pszichoanalitikus társaival kapcsolatos műalkotások, dokumentumok, tárgyi emlékek, autográf kották, archív fotók, és egy archív film is, amelyen Bartók a címadó Allegro Barbaro-t játssza. Mindezek segítségével a kiállítás lehetőséget ad a látogató számára, hogy az európai művészet történetének egy intenzív és gazdag, ám eddig kevéssé ismert fejezetével ismerkedjék meg.

A kiállítás kurátorai: Claire Bernardi, a Musée d’Orsay főmuzeológusa,

Barki Gergely, a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet művészettörténésze és Rockenbauer Zoltán, művészettörténész.

Médiapartnerek: ARTE, L’Express, Le Figaro és a France Musique