SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Kárpáti Zoltán és Seres Eszter: Raffaello. Rajzok Budapesten

A kötet Az eszmény diadala. Raffaello: Reneszánsz rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című, 2013. december 18. és 2014. március 30. között a budapesti Szépművészeti Múzeumban megrendezett kiállítás alkalmából jelent meg. Magyar szöveg, 156 oldal, 77 illusztráció, ISBN 978-615-5304-19-4

A budapesti Szépművészeti Múzeum Raffaello-rajzai nem ismeretlenek a művészettörténészek számára. A kötetben szereplő hat rajza a 19. század óta jelen van a szakmai köztudatban, valamennyi modern œuvre-katalógusban és jelentősebb monográfiában megtalálhatók. Néhány lap szerzősége ugyanakkor régóta vitatott: Raffaellónak a perugiai Mária koronázása-oltárhoz szánt korai tollvázlata, Marcantonio Raimondi A betlehemi gyermekgyilkosság rézmetszetéhez készült kompozíciótanulmánya, vagy a Sala di Costantino falképeinek egyik angyalával kapcsolatba hozott krétarajza hosszú ideje megosztja a szakértőket.

A budapesti Szépművészeti Múzeum Raffaello-rajzai nem ismeretlenek a művészettörténészek számára. A kötetben szereplő hat rajza a 19. század óta jelen van a szakmai köztudatban, valamennyi modern œuvre-katalógusban és jelentősebb monográfiában megtalálhatók. Néhány lap szerzősége ugyanakkor régóta vitatott: Raffaellónak a perugiai Mária koronázása-oltárhoz szánt korai tollvázlata, Marcantonio Raimondi A betlehemi gyermekgyilkosság rézmetszetéhez készült kompozíciótanulmánya, vagy a Sala di Costantino falképeinek egyik angyalával kapcsolatba hozott krétarajza hosszú ideje megosztja a szakértőket.

A Raffaello-rajzokkal kapcsolatos elképzeléseket legutóbb Zentai Loránd a gyűjtemény közép-itáliai rajzait bemutató, 1998-ban rendezett kiállítás katalógusában foglalta össze. Ekkor elsősorban a festő születésének ötszázadik évfordulója alkalmából 1983-ban rendezett kiállítások és konferenciák eredményeire támaszkodott. Raffaello budapesti rajzairól azóta érdemben nem sok szó esett.

A quincentenáriumi megemlékezés-sorozatot követően a Raffaello iránti érdeklődés az ezredfordulón újabb lendületet kapott. 2001 óta több kötetben folyamatosan jelenik meg a művész festményeinek új œuvre-katalógusa, míg 2003-ban a festővel kapcsolatos írásos források kritikai megjegyzésekkel ellátott, kétkötetes korpusza látott napvilágot. 2004-ben a londoni National Gallery Raffaello korai időszakának, míg 2012-ben a párizsi Louvre és a madridi Prado a művész kései éveinek szentelt nagyszabású kiállítást. Emellett a Raffaellóval kapcsolatban álló, leginkább a festő korai éveit meghatározó kortársairól megjelent tanulmányok, kiállítási katalógusok és monográfiák is tovább árnyalták az életmű kapcsán korábban felmerült kérdéseket.

A Raffaello és legközelebbi munkatársainak rajzaiból és metszeteiből rendezett budapesti tárlat alkalmat teremtett, hogy a festő hat budapesti rajza körüli évtizedes problémákat ismét körüljárjuk. Az újabb publikációk mellett ösztönzést jelentett számunkra, hogy lehetőségünk nyílt a rajzok szisztematikus technikai vizsgálataira. A rajzokról első alkalommal készültek infra (IR) és ultraviola (UV) felvételek: az előbbieken a megkopott és kifakult lapok közel eredeti állapotukban válhattak tanulmányozhatóvá, míg az utóbbiak által feltárt, szabad szemmel kivehetetlen részletek a rajzok készülésének és rendeltetésének megértéséhez járultak hozzá. A fotótechnikai vizsgálatok során a rajzok UV-lumineszcens felvételei 366, az Esterházy Madonna UV-reflexiós felvételei 403, míg valamennyi IR-felvétel 1100–1200 nanométeren készült. A technikai vizsgálatokat Fáy András, a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora végezte. (Valamennyi fotó nagy felbontásban elérhető a www.raphael.printsanddrawings.hu weboldalon.)

A kiállítás előkészítése közben vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy a budapesti Raffaello-rajzok az elmúlt évtized szakirodalmának és az újonnan elvégzett technikai vizsgálatoknak a fényében újabb értelmezési lehetőségeket rejtenek magukban. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jelen kötetet mindössze Raffaello hat budapesti rajzára, és az Esterházy Madonna alárajzolásának tárgyalására szűkítjük. Mivel hat rajzon és egyetlen táblaképen keresztül Raffaello pályáját lehetetlen megrajzolni, az egyes műveket a festő életművét érintő egy-egy általánosabb probléma összefüggésében, hosszabb tanulmány keretében mutatjuk be.

Raffaello első perugiai oltármegrendeléséhez, a Mária koronázása-oltárhoz szánt tollrajza így a festő pályakezdésének éveit döntően meghatározó két umbriai mesterhez, Pietro Peruginóhoz és Bernardino Pintoricchióhoz fűződő viszonyának újragondolására nyújtott lehetőséget. Raffaello korai akttanulmánya, a Szent Jeromos pedig jól szemlélteti, miként konfrontálódott a Perugino-műhely mintakönyv-gyakorlata az alaktanulmányoknak azzal a 15‒16. század fordulóján Firenzében meghonosodott újfajta megközelítésmódjával, melyet Leonardo és Michelangelo rajzai testesítettek meg. Raffaello egyik legvitatottabb lapjának, A betlehemi gyermekgyilkossághoz készült tollrajzának kapcsán pedig a lap lehetséges rendeltetése mellett a festő és a bolognai rézmetsző, Marcantonio Raimondi római metszetkiadói vállalkozásának kereteit próbáltuk tisztázni.

A kötetben szereplő egyetlen festmény, a kisméretű Esterházy Madonna az alárajzolása miatt került a kötetbe. A befejezetlen táblaképről első alkalommal készültek olyan jó minőségű IR-felvételek, melyeknek köszönhetően a kép teljes alárajzolása, ezáltal Raffaello munkamódszere is alaposabban tanulmányozhatóvá vált. Raffaello az első római megbízásához, a Stanza della Segnatura Disputájának kerubjaihoz és egyik angyalához szánt tollvázlata kapcsán szó esik arról, miként kényszerült a festő a művei előkészítésének korábbi gyakorlatát a megnövekedett feladataihoz igazítani. A festő egyik legszebb antikizáló stílusban megfogalmazott női aktja, az ezüstvesszővel megrajzolt Vénusz pedig jól illusztrálja Raffaello művészete és a klasszikus antikvitás szoros kapcsolatát, és bemutatja azt is, hogyan használta a festő újra a legkülönfélébb műveihez ugyanazokat a motívumokat. Végül a Sala di Costantino falképeinek egyik angyalához szánt krétarajz nemcsak a művész római műhelyszervezetének, de a sajátkezűség korabeli megítélése és a modern stíluskritika eltérő szemléletmódjának bemutatására is lehetőséget teremtett.

Az első fejezet pdf-ben