SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Állandó kiállítás

Újrarendezve, nagyobb területen, új szerzeményekkel kiegészülve látható a Szépművészeti Múzeum megújult egyiptomi állandó kiállítása. Az új koncepció, amely az eddig megszokottól eltérően nem kronologikusan, hanem tematikusan – „Emberek, „Istenek”, „Halottak” - mutatja be az ókori Egyiptomot, látványosan, a látogatók számára jól érthetően és tudományosan is helytálló módon tárgyalja a korszakkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Az új szerzemények közül kiemelkedik a múzeum által idén, 100 millió forintos állami támogatással megvásárolt, egy óbirodalmi (i.e. 2200 körül) sírból származó, több mint két méteres reliefes faltöredék. A műtárgy - amely a gyűjtemény történetének legnagyobb értékű vásárlása útján került most a múzeumba - származási helye eddig ismeretlen volt, de a Szépművészeti Múzeum egyiptológusainak a közelmúltban sikerült azonosítaniuk a faltöredék lelőhelyét a Kairótól kb. 30 kilométerre délre található Dél-Szakkarában.

Az Egyiptomi Gyűjtemény csaknem félezer műtárgyat bemutató újrarendezett állandó kiállítása szakít az eddigi hagyománnyal, és az új tárlaton ezúttal nem kronológiai sorrendet követi. A mélyföldszinti egyiptomi kiállítótér átalakításával az eddigi kettő helyett három kiállító teremben találkozhatnak a látogatók a műtárgyakkal és ez lehetővé teszi, hogy a Gyűjtemény anyagát tematikus beosztásban mutassa be a tárlat.
Relieftöredék Haunefer sírjából Óbirodalom, 6. dinasztia (Kr. e. 3. évezred vége)

Ez a tematikus beosztás látványos, a látogatók számára jól érthető, ugyanakkor szakmailag is helytálló módon tárgyalja az ókori Egyiptommal kapcsolatos legfontosabb ismereteket. A hármas bontás ugyanis lehetőséget ad az egyiptomi világnézetben megjelenő három alapvető csoportnak, az emberek, az istenek és a halottak szférájának bemutatására. A három szféra jól elkülöníthető egymástól, ugyanakkor az egyiptomiak hite szerint és vallási gyakorlatában folyamatos kommunikáció zajlott közöttük. Az új állandó kiállítás a három csoport jellegzetességei mellett hangsúlyozott figyelmet szentelt annak, hogy a szférák közötti kommunikáció különböző lehetőségeit is bemutatassa.

Az 1. terem az emberek, a 2. terem az istenek, a 3. terem a halottak világát állítja a központba, amelyeket a termek színei – zöld, kék, piros - az ókori egyiptomi színszimbolikának megfelelően jeleznek.

Mindhárom terem bejáratánál egy-egy kétnyelvű főszöveg írja le a három nagy tematikát (Emberek/Istenek/Halottak), és az egy-egy termen belüli kisebb tematikus egységekről szintén külön szöveget találnak a látogatók, sőt a kiállítás egyes kiemelt műtárgyai mellett további kétnyelvű szöveg segíti az eligazodást.

Az 1. terem („Emberek”)
A terem bejáratánál jobb oldalt található változó tematikájú vitrin a tervek szerint kb. félévente új anyagot mutat majd be. Ide, időről-időre, főleg olyan műtárgyak kerülnek majd, amelyeknek restaurálása vagy archeometriai vizsgálata során új tudományos eredmények születtek. A bejárat bal oldalán álló vitrin pedig az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének a Kákosy László professzor által 1983-ban (vagyis éppen 30 éve) megkezdett thébai ásatásairól szól.
Az 1. terem témái: „Teremtés”, „Fáraó”, „Szoborportrék”, „Írás”, „Ókori egyiptomi edények”, „Mindennapi élet”, „Mágia a mindennapi életben”.
Az 1. terem középső blokkjának lezárásaként, a 2. terem bejárata előtti térelválasztó vitrinben az emberek és istenek/halottak közti kommunikáció egyik fontos eszközét, a halotti sztélét és vele funkciójában rokon (2012-ben szerzeményezett) ősbüsztöt mutatjuk be.

A 2. terem („Istenek”)
Az 1. terem befejező tematikájának („Sztélék”) folytatásaként a 2. terem bevezető darabja is egy nagyméretű sztélé, amely a fáraó és az isten közötti kapcsolatot ábrázolja egy áldozati jeleneten. A 2. terem az istenek és az egyiptomi templomok világát mutatja be. A bejárattól jobbra a templomfalról származó nagyméretű, reliefes díszítésű kőblokkok, a bejárattól balra pedig a fal mentén állat és ember alakú egyiptomi istenszobroknak berendezett fülkék helyezkednek el. A fülkés elrendezés hangulatában felidézi az istenszobrok egyik lehetséges elhelyezési módját az ókori egyiptomi templomi és házi szentélyekben.
A 2. terem nagyobb tematikus egységei: „Rituális eszközök”, „Templomi és halotti áldozat”, „Sólyom alakú istenek”, „Ozirisz-kultusz”.

A 3. terem („Halottak”)
A 3. terem a halottak világát mutatja be: a sírokban használt halotti felszerelést és az egyiptomiak által elképzelt túlvilági életet. Ebben a teremben látható két múmia, valamint a gyűjteményben őrzött festett koporsóanyag több darabja. A terem tematikus egységei: „Túlvilági út”, „Anubisz” (a túlvilág sakál alakú istene), „Szívskarabeusok”, „Usébtik és kanopusz edények”, „Állatmúmiák”, „Múmiadíszek”.

Az új egyiptomi állandó kiállítás mögött egy új, magas színvonalon berendezett műtárgyraktár helyezkedik el, amelybe a tervek szerint egy-egy különleges alkalommal betekintést nyerhetnek majd a látogatók a Gyűjtemény egy-egy egyiptológusának vezetésével.

Az új szerzemény
A 3. terem kiemelt műtárgya a Gyűjtemény legújabb szerzeménye, egy óbirodalmi (i.e. 2200 körül) magánsírból származó, 220 x 46 cm méretű reliefes faltöredék. A töredék hosszú ideje Európában van, feltehetőleg még a 19. század folyamán vagy a 20. század első felében hozhatták el Egyiptomból. A műtárgyat a Szépművészeti Múzeum nagy összegű állami támogatással vásárolta meg egy londoni műkereskedőtől 2013-ban.


Relieftöredék Haunefer sírjából Óbirodalom, 6. dinasztia (Kr. e. 3. évezred vége)

A töredéken látható a hajdani sír tulajdonosának ülő figurája, a két (egyenként 6 soros) hieroglif feliratból pedig kiderül, hogy az illetőt Haunak hívták és „felolvasó pap” volt. Ez azt jelenti, hogy egy viszonylag magas rangú írástudóról van szó, hiszen az ő feladata volt, hogy hangosan recitálja a rituálékhoz tartozó, a templomokban őrzött szent szövegeket.  A faltöredék származási helye eddig ismeretlen volt, de a Szépművészeti Múzeum egyiptológusainak a közelmúltban sikerült beazonosítaniuk a lelőhelyet Dél-Szakkarában, Haunefer sírjában. (A most vásárolt töredéken szereplő Hau név ennek a rövidített változata. A nevek rövidítése, becézése bevett szokás volt az ókori Egyiptomban, amit onnan tudunk, hogy ennek a szokásnak gyakran az írásos emlékeken is nyoma maradt.) A Nílus menti dél-szakkarai sírban és környékén jelenleg egy francia régész expedíció dolgozik, akik megerősítették a magyar egyiptológus szakemberek kutatási eredményeit.

Ókori Kelet vitrin – az egyiptomi kiállítás előtti aula falfülkéjében
Kevéssé ismert tény, hogy a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye értékes ókori keleti anyaggal is rendelkezik.. Ezt az anyagot kívánja bemutatni az állandó egyiptomi kiállítás előterében elhelyezett falivitrin, amely három tematikai egységbe -  Mezopotámia, Levante, Irán – rendezi a műtárgyakat. A középpontban az ékírásos tárgyak állnak, de ezek mellett plasztikai alkotások és érmék is helyet kaptak. A vitrinben a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének anyagán kívül az Antik Gyűjteményből, a Magyar Nemzeti Múzeumból, az ELTE Assziriológia Tanszéke gyűjteményéből és egy magángyűjtőtől kölcsönzött tárgyakat is láthatnak.

(