52.
A paletta, Raffaello színhasználata

A palettán és Raffaello festményén a legbecsesebb szín a kék ultramarin árnyalata, amely néhol lilásabb, másutt zöldesebb.* Vidámságot és derűt fejez ki, a nézőre pozitívan hat, nyugalmat, békességet hint szerte, a harmonikus rend és a józanság színe. Ahogyan Mária ruháján a vörös a szeretetet szimbolizálja, a kéké a hűség, amely körülöleli alakját és a gyermekek csupasz testét. Ez a hasonlíthatatlanul különleges árnyalatú kék nagyon drága festéknek számított Raffaello idejében, alapanyagát mesterségesen nem tudták előállítani. A valódi ultramarin – amelyet lapis lazulinak is neveztek – a festőművészek legmegbecsültebb és legóhajtottabb színe volt. Tisztasága, intenzitása bármely technikai eljárás, akár a freskó vagy temperafestésben egyaránt, érvényre jutott, stabil anyagnak számított, korlátot csupán elképesztő ára szabott. Unciája drágább volt az aranyénál. Ezt minden megrendelő tudta, így a festők sohasem tartottak maguknál tartalékban ultramarint, hanem a műveket megrendelő személyeknek előlegben kellett biztosítani a munkához szükséges mennyiséget. A korabeli szerződések és dokumentumok külön passzusban rögzítik a színre fordítandó összeget, amelyet a vállalkozó festő kalkulált ki és állapított meg. Neri di Bicci (1418–1493) firenzei festő nevezetes számadáskönyve, a Le Ricordanze jegyzetei között számtalan esetben említi különféle festékek beszerzését. Lebilincselően érdekesek ezek a dokumentumok, mert kitűnik, hogy a művészek nagy igyekezettel törekedtek arra, hogy jó áron, jó minőségű festékekhez juthassanak hozzá. Bicci az ultramarinnal kapcsolatban több helyen közli a beszerzésre fordított összegeket, amelyekkel el kellett számolnia. Természetesen érdekében állt, hogy jól gazdálkodjon, mind az anyagokkal, mind a pénzzel. Tág határok között mozgott a lapis lazuli ára: a legfinomabb és legjobb minőségű festék unciája 4–4,5 firenzei forintot tett ki. Firenzében jóval olcsóbban jutottak hozzá, mint mondjuk Velencében, és a helyi kereskedők igyekeztek kedvezményeket biztosítani törzsvásárlóiknak.

*Ultramarino – ahogy a dallamos olasz nyelv mondja, tengeren túli –s mint amely színnek nincs földi párja sem, mert az égi szférák zenéjével ér fel. Szebb nevet nem is adhattak volna neki és természetesen egy olyan országtól kapta elnevezését, melyet tengeröblök öleltek körül. A modern kémiai iparnak persze sikerült szintetikusan ezt a színt is előállítani, de hol van az mégis a régiek csodásan drága anyagától? Nem az árnyalat más, hanem a szín ragyogása, mert a modern produktumok túlontúl finom gépi őrleményei csak fülledt, púderszerű porok a szemcsézett és csillogó kövekként, üveges kristályokként villanó lazúrkőhöz képest. A lazúrkő szemcsék nem csak egyféle kék színt reflektáltak, de a vörös tartományban rózsaszínes, lilás fénnyel keverten, a kristályszerkezet sajátosságából adódó multi spektrális tulajdonságuk miatt ezek árnyalatainak változatait is. Merem állítani, hogy más lett volna a régi mesterek festészete, ha nem ezekkel a nemes anyagokkal bántak volna. Talán ezért olyan szegényes, lapos sok mai festő műve, mert a festékeik eleve nem teszik lehetővé, hogy technikailag is magasabb színvonalon és igényesebben alkothassanak. Korunk gyári festék készítményei, mint a kenőcsök telítettek különféle adalékokkal és töltelék színekkel, gyakran instabil szerves szín imitációkkal, melyek világító élénksége mégis maszatokként hat a régi festékek mellett. Ez a restaurátoroknak jelent nagy problémát, mivel egyre nehezebben tudnak hozzájutni, kiváló minőségű, tiszta anyagokhoz. A kiegészítéseknél ideális lenne, ha valódi ásványokból és természetes úton előállított festékekkel dolgozhatnának
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68