51.
A paletta, Raffaello színhasználata

Ez a közeli felvétel a jelen lévő színek mintája is lehetne. A háttér mezői, dombja okkerrel és sienai barnával festettek, mindkettő vasoxid-tartalmú, igen stabil és színtartó ásvány. A fák lombozatának festéséhez réztartalmú színt használt a festő, amelyet mesterségesen állítottak elő úgy, hogy csíkokra vágott rézlemezeket ecetbe áztattak. A fém felületén keletkező kékes rézacetátot – amelynek színe hasonló az utcai bronzszobrok csapó eső hatására és csurgása nyomán kialakuló patinájához – lekaparták, szárították és porrá dörzsölték. A kékeszöld port dióolajjal keverték, amelynek aranybarna és mézgás, sűrű konzisztenciájától olajzöld árnyalatot kapott. A rézzöld meglehetősen instabil szín volt és gyakran megfeketedett, mert az olaj savtartalma miatt kémiai reakció is elindult. Gyakran próbálták gyantás közegben megkötni, de a stabilitást többnyire akkor tudták elérni, ha más színnel kombinálták. Erre lehetőséget adott például a közönséges zöldföld – „terra verde” – (komplex alumínium-szilikát, amely vasat, ként és magnéziumot is tartalmaz) hozzáadása, amely némileg ellensúlyozni tudta a sötétedési hajlamot. Számtalan kombináció előfordul a zöld színek előállítására, de a leggyakoribb és legáltalánosabb – különösen a lombozat megfestésére – a réztartalmú festékanyag.
A Raffaello-táblán a művész igen gyors és friss ecsetjárással, lazán traktálta a színt, inkább a fák lombozatának tömegét kívánta hangsúlyozni, sziluettjét, mintsem belső megoszlását, árnyaltságát. A szín, az olaj miatt, amely barnássá tette a zöldet, bizonyosan feketedett. A lombozat alá Raffaello ólomfehérrel kevert ultramarint festett a fák jobb oldalánál: a szélüknél látni lefedetlenül egy kicsiny felületen.
Az oszlopfejezetes architektúra festése csak vázlatos, de nagyon egyszerűen és érzékletesen megoldott. Halványságuk, fehérrel kevert árnyalataik a levegőperspektívát érzékeltetik, a távlatot. Az előtér meleg színei így fokozatosan hidegülnek el a távolsággal arányosan, síkjait és dimenzióit csodálatos természethűséggel követte és ábrázolta Raffaello. Nincsenek éles árnyékhatások, sem a napsütést, sem pedig a fény irányát nem lehetne meghatározni. Valami ezüstös és kissé bizonytalan derengés vibrál az umbriai táj lankáin, de az égbolt derűs és tiszta átmenetei inkább egy eszményi és illuzionisztikus hatást tükröznek, mint a konkrét valóságot.
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68