26.
Röntgenvizsgálatok

A tárgy háromdimenziós képe olyan, mintha belenéznénk a belsejébe, bár kissé összetömörödik azáltal, hogy a röntgenfilmen azonos síkban fókuszálódnak a részletek. A cél mégis az, hogy főként a festékrétegekről láthassuk világosan, milyen sorrendben és módon készültek. Hogy ez sikerüljön, a röntgenfilmet közvetlenül a képfelszínre helyezik fel és a röntgencső alulról, a hátoldala felől exponálja, sugározza be a tárgyat. A sugárzás áthatol a hordozón, fatáblán vagy vásznon, azután az alapozásán, majd a vizsgálat legfontosabb elemein, a különféle ásványi anyagokat tartalmazó festékeken. A filmen megjelenő, kirajzolt kép világos és sötét tónusai az elnyelődés mértékének hű lenyomatai. Arról tájékoztatnak, hogy a sugár útjába kerülő szerves vagy szervetlen anyagok mennyi sugárzást képesek visszatartani, mert a filmet a röntgensugarak exponálják. A legsötétebb részek azt jelölik, hogy ott a sugárzás maximum volt, vagyis azok az anyagok, amelyeken áthatolt, alig nyelték el. A világos felületek pedig arról árulkodnak, hogy a film alatt elhelyezkedő tárgy összetevői sajátos elemi, kémiai összetételük miatt a sugárzást jobban feltartóztatták. A röntgenkép olvasása és értelmezése külön tudomány, a festészet komplex ismeretét feltételezi.
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68