11.
Ultraviola vizsgálatok, átfestések kimutatása

A tábla átfestett jobb alsó sarka ultraibolya fényben. A nagyítás kiválóan érzékelteti a lokalizált átfestéseket, még fekete-fehér felvételen is csupán formátlan maszatoknak tűnnek a javítások. A felvételhez szűrőzés kell, sárga és színtelen ultraibolya szűrő kombináció, vagy színes nyersanyag esetében jó minőségű, kétoldali MC-bevonatos, színtelen ultraibolya üvegszűrő is megfelel. Színes filmen vagy digitális felvételen több információt kapunk, mivel a festékrétegek árnyaltabban érzékelhetők és a lakk lumineszkálása, színe közvetlenül utal az összetételére. Az ultraibolya felvétel segíti a restaurátorokat a korábbi átfestések letisztításánál, mivel az oldószeres kezelés után ellenőrizhető, hogy az eltávolított átkenéseket sikerült-e maradéktalanul leválasztani. Bizonyos esetekben azonban az ultraibolya felvétel félrevezető lehet, mivel a festészettörténetben voltak olyan korszakok, mikor a lazúros, olajos vagy gyantás végső rétegeket a lakkréteghez hasonló módon kezelték a művészek. A 17. századi holland képek zománcos ragyogását a befejező lazúr adja meg, amely igen sebezhető és érzékeny a szerves oldószerekre, ráadásul ultraibolya fényben a lakkréteghez hasonló módon lumineszkál és a letisztításával jóvátehetetlenül kárt és roncsolást okozhatunk. A régi időkben azonban nem tisztelték annyira a műtárgyakat, hogy ne festették volna át alkalmanként önkényesen bizonyos elemeit, ha például a tulajdonosa éppen úgy kívánta. Ma már ez megengedhetetlen, etikátlan. A restaurátorok következetesen arra törekednek, hogy minél több érvényesülhessen egy alkotás eredeti részéből még akkor is, ha az idővel megöregedett, megrongálódott.
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68