10.
Ultraviola vizsgálatok, átfestések kimutatása

A festett képoldal a bankjegyek vizsgálatához is használatos közönséges ultraibolya fényben. A restaurálás előtt lehetőség adódik különböző hullámhosszon végzett vizsgálatokra, amelyek a tárgy valós és aktuális állapotának feltérképezéséhez feltétlenül szükségesek. Az ultraibolya vizsgálat egy szűk spektrumban, a látható fény felső szegmensében, a nagyobb energiájú, rövidebb hullámhosszú sugárzás segítségével történik. 366 nanométeren emittált, kékeslila fény hatására a lakkréteg zöldes foltokban gerjedni kezd, ez az úgynevezett luminesszenciajelenség. A gerjedés mértéke összefüggésben áll a korábbi lakkrétegek vastagságával, fedési képességével és természetesen a lakkféleség összetételére is utal, amennyiben gyantás vagy olajos származékokat tartalmaz. Az ultraibolya sugárzás kifejezetten a festmény felső felszínéről nyújt fontos információkat, például látványosan és markánsan képes kimutatni az átfestéseket, ha a lakkréteg felett helyezkednek el. Ha a lakkréteg nagyon vastag és erősen gerjed, nem kimutathatók az alatta elhelyezkedő belefestések, retusok, még hosszú expozíció alkalmazása esetén sem.
A Raffaello-táblán viszont jól kivehető, hogy a jelenet jobb alsó részén mekkora felületen kenték át a régi festést. A feketés maszatretusokat jelöl, a képszélek mentén szintén láthatók sötét foltok, amelyek normál megvilágítási körülmények között észrevehetetlenek. A vizsgálati eljárás nagy pontossággal érzékelteti a kép állapotának épségét. amennyiben átdolgozott, átfestett, abból roncsoltságára lehet következtetni. Ez az egyszerű módszer minden esetben biztosítékot jelent a restaurátor számára, hogy megítélhesse a tárgy állapotát, még mielőtt a tisztításához hozzákezdene. Szignatúrák, névaláírások eredetiségének megállapításához szintén fontos eljárás: a szignatúrák hamisítása vagy imitálása, javítása során ultraibolya fényben kimutatható és tetten érhető az utólagos, művi beavatkozás.
A temperafestéktől eltérő olajos retus jobban elkülönül és a kontraszt annál nagyobb, minél több az idő a két réteg kora között. A nagyon régi belefestések kimutatására ritkán van lehetőség ezzel a módszerrel, mert az öregedés során és a régi festékek szemcsézettsége miatt a különbség elenyésző. Talán csak nagyon közeli, makro tartományú ultraibolya felvételen lehet érzékelni az eltérést, ha már tudjuk, melyik részen kell megvizsgálni a felületet.
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68