04.
Az évszázad képrablása és következményei

Az Esterházy-Madonna 1984-es restaurálásakor, a tábla helyreállítása közbeni stádiumban. A mű tisztítására akkor került sor, amikor egy sajnálatos esemény következtében súlyosan megsérült. A Raffaello-kompozíciót 1983 őszén, november ötödikéről hatodikára virradó éjjel – más fő művekkel együtt – az állandó kiállítás kabinettermeiből külföldi megrendelésre, egy profi bűnözőbanda elrabolta.* A betörők összesen hét mesterművet vittek el, amelyek szerencsére később megkerültek, azonban a viszontagságok során komoly károsodást szenvedtek.
A betörők barbárságára jellemző, hogy a vászonképeket zsilettpengével vágták le az ékrámáról, és feltekerve vitték el, míg a fatáblák közül több megrepedt, elhasadt a brutális bánásmód miatt. Mire a rendőrségi nyomozás és a bűncselekmény felderítése odáig jutott, hogy remélni lehetett a becses művek visszatérését, hónapok teltek el. Az Esterházy-Madonna díszkeretének bizonyos darabjait a Dunából halászták ki: egy jutazsákból került elő, amely fennakadt a százhalombattai hőerőmű zsilipjén, és a benne lévő lécek átáztak és szétmálladoztak. Raffaello Ifjú képmása című táblája hetekig hevert egy nejlonszatyorban a földfelszín alatt néhány centiméterrel, avarral álcázva a dermesztő, nyirkos novemberi hidegben. A többi tárgy végül Görögországból tért vissza az Interpol segítségével. Az aigiói Panagia Tripiti-kolostor kertben rejtették el őket, egy bőröndben behajították a kőfalon a bokrok közé.** Ez a hanyag és felelőtlen bánás nem múlt el következmények nélkül.
Az Esterházy-Madonna vékony nyárfatáblája az ütés és rázkódás következtében középen kettéhasadt és csak egy vékony farost tartotta össze. A felvételen a ragasztott felület a krétás tömítésekkel fehéren jelenik meg, a jobb alsó sarok kiegészítésein és hiányain a fehér tömítés még retusálatlanul látható. A restaurálást Móré Miklós végezte, aki az elrabolt művek helyreállításáról egy összefoglaló tanulmányt is megjelentetett a Szépművészeti Múzeum Bulletinjében (1987, 68–69. szám).

*A betörők az Állatkert felé néző homlokzat tatarozásához felállított ideiglenes állványzaton másztak fel az I. emeleti párkányzatig, ott egy erkélyen keresztül jutottak be a kiállító helységekbe. Az ablaküveget átvágva a kikapcsolt és működésképtelen riasztóberendezésnek köszönhetően akadály nélkül bemászhattak a képtárba. A drótra függesztett képeket levágták, a keretekből kiszedték és a balluszteres erkélyen keresztül zsákban leengedték a betörésben segítő társaknak. Az egész művelet rövid idő alatt lezajlott. Mindössze hárman vettek részt közvetlenül az akcióban, két olasz és egy magyar férfi. A többi tettestárs a tárgyak gyors kicsempészésében segédkezett, és kora hajnali időpontban Jugoszlávia irányába elhagyta az országot.

**A rablásban részt vevő bűnözőket elfogták és bíróság elé állították, kivéve a feltételezett megrendelőt, akire nem sikerült rábizonyítani, hogy mint felbújtó köze volt a bűncselekményhez. A görög olajbogyógyáros csak nehezen tudta magát tisztázni a vád alól. Az is elképzelhető, hogy vádalku született és az ellopott festmények visszaszolgáltatásáért cserébe nem zaklatták többet. Egy névtelen telefonáló bejelentése kapcsán sikerült megtalálni a festményeket 1984. január 20-án, Aigionban, a kolostor kertjében. A rablástól számított időponthoz képest gyorsan sikerült lefülelni a tetteseket és felgöngyölíteni az ügyet. A sikeres nyomozást elősegítette, hogy olyan nemzetközileg ismert remekművek sorsa forgott kockán, amelyekért az egész világ közvéleménye féltve aggódott. Nem alaptalanul, hiszen ezeket a tárgyakat sohasem lehetett volna eladni, legfeljebb csak titokban. Az ügy tétje és a felelősség miatt példás együttműködés alakult ki az országok hatóságai között az Interpol égisze alatt.
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68