En

Barokk Csarnok

Online jegyvásárlás

A barokk építészet stílusjegyeit magán viselő impozáns, tágas Barokk Csarnokban a Régi Képtár és a Régi Szobor Gyűjtemény 17-18. századi gyűjteményéből válogatott, újrarendezett állandó kiállítás várja a látogatókat.

A csarnok története

A Szépművészeti Múzeum építészeti stílusokat bemutató, historizáló belső tereihez – a Román és a Reneszánsz Csarnokhoz – hasonlóan, a Barokk Csarnokba is a korszakban készült híres szobrok gipszmásolatait tervezték elhelyezni, a barokk szobrok másolatainak beszerzése azonban elmaradt. A csarnok így kezdetben nem is kiállítótérként, hanem a gipszmásolatok és modern szobrok raktáraként működött. A második világháború után a terem középső részében 19. és 20. századi szobrokból rendeztek tárlatot. A következő évtizedekben ismét raktárként használták, majd a múzeum 1987-ben elkezdett másfél évtizedes rekonstrukcióját követően, eredeti barokk festményekkel és szobrokkal berendezve, 2000-ben nyitották meg újra. A 2015-ben indult átfogó múzeumrekonstrukció során a termet ismét felújították, hogy a barokk festmények és szobrok újrarendezett állandó kiállításának adjon helyet.

Festmények a Barokk Csarnokban

A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő itáliai, spanyol és német barokk kollekcióból kiválasztott közel harminc festményen keresztül az érdeklődők megismerkedhetnek a barokk festészet stiláris sokszínűségével és tematikus gazdagságával. Az itáliai anyag a korszak legfontosabb festészeti központjai – Róma, Nápoly, Bologna és Velence – művészetébe nyújt bepillantást. A látogatók olyan remekművekkel is találkozhatnak, mint a 17. századi bolognai festészet egyik vezető mestere, Guercino (Giovanni Francesco Barbieri) (1591–1666) késői korszakából származó, Krisztus ostorozását ábrázoló oltárképe. Az európai barokk festészet egyik legvirtuózabb mestereként számon tartott Luca Giordanótól (1634–1705) két impozáns méretű, kiemelkedő jelentőségű festmény – a Menekülő Szent Család és a Lefegyverzett Igazságosság allegóriája – látható a csarnokban. A válogatásban helyet kapott a 18. századi velencei festészet vezető mestere, Giovanni Battista Tiepolo (1696–1770) Idősebb Szent Jakab legyőzi a mórokat témájú, monumentális oltárképe is. A spanyol gyűjteményt Alonso Cano (1601–1667) és Jusepe de Ribera (1591–1652) egy-egy műve, a német kollekciót az osztrák barokk festészet legjelentősebb mestere, Johann Michael Rottmayr (1656–1730) három alkotása reprezentálja. A képek és szobrok elhelyezése az egykori főúri gyűjtemények hangulatát idézi meg.

Velencei barokk szobrászat

Velence népszerű világi ünnepségeinek, valamint festészetének és szobrászatának köszönhetően a 17. században is megőrizte vonzerejét. A század első felének megtorpanása után az ötvenes évektől ismét pezsgett a művészeti élet, számos külföldi szobrász telepedett le itt: például a magyar származású, l’Ongaróként is ismert Michele Fabris (1644 körül –1684), vagy a flamand Giusto Le Court (1627–1679). Giusto Le Court Caritas Romana című bravúros alkotása, bár a velencei barokk szobrászat része, a márványszobor jelentős súlya miatt a Barokk Csarnok helyett a megerősített padlózatú Márvány Csarnokban került elhelyezésre. Giacomo Piazzetta (1643 körül – 1705), a híres festő, Giambattista apja, kezdetben fabútorkészítőnek tanult. Kagylón ülő Cupidót ábrázoló műve eredetileg egy konzolasztal lábazata volt. A nemzedék legismertebb szobrásza, l’Ongaro tanítványa, Giovanni Bonazza (1654–1736) 1696-ban költözött Velencéből Padovába. Műhelyében nagy számban készítettek medalion portrédomborműveket: a budapesti 21 darabos sorozat (kiállítva: 12 darab) mind számban, mind kvalitásban a második legnagyobb ma ismert közgyűjteményi széria. Az antik filozófusábrázolások széles körű és tartós népszerűségre tettek szert a velencei szobrászat kedvelői között. A csarnokban kiállított portré a 17. és 18. század fordulójának legismertebb szobrász-bútorművesétől, Giuseppe Torrettitől (1664–1743) származik.

Kiállításaink közül ajánljuk