SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

EURÓPAI SZOBRÁSZAT 1350 – 1800

A Régi Szobor Gyűjtemény új állandó kiállítása

A Szépművészeti Múzeum több mint 25 éve raktárba kényszerült szobrai a most felújított második emeleti kiállítóterekben kerülnek újra bemutatásra. A Régi Szobor Gyűjtemény az európai szobrászat középkortól a klasszicizmusig terjedő hat évszázadának közel 650 művét őrzi. A kiállítás a gyűjtemény több mint 100 remekművét mutatja be, a német későgótika, az itáliai reneszánsz és a legjelentősebb osztrák barokk szobrászok alkotásait sorakoztatva fel.

 


Köztük olyan mesterműveket, mint a német későgótika kiváló faszobrászának, Tilman Riemenschneidernek (1460 körül−1531) a Madonna szobrát, a firenzei származású velencei építész és szobrász, Jacopo Sansovinónak (1486−1570) a különleges viasz Madonnáját, vagy az osztrák barokk extravagáns alakjának, Franz Xaver Messerschmidtnek (1736−1783) a Karakterfejeit. A tárlat a Szépművészeti Múzeum legismertebb szobrainak bemutatásán túl, a művek készítésének műhelytitkaiba is betekintést enged. Az évszázadok során a szobrászok sokféle anyagot használtak, a fa, a kő, az elefántcsont, az agyag, és a különféle fémötvözetek egyaránt az eszköztáruk részét képezték. De a szobrok és domborművek díszítésére és festésére is változatos eljárásokat dolgoztak ki. Ezek minél szemléletesebb bemutatására a szobrászatban használt hagyományos anyagokat és technikákat felhasználva restaurátorok az eredeti módszereket követve készítettek mintadarabokat. Így a kiállított szobrok egy-egy részletét kiemelő mintadarabokon keresztül a művek keletkezése fázisaiban is nyomon követhetővé válik.

A kezdetek óta a szobrászok festették, díszítették a szobraikat, és a középkorra a gótikus faszobroknak sokféle díszítési módja alakult ki. Az élethű megjelenítést szolgálta a festés, így a dél-tiroli szobrász és festő Leonhard von Brixen (említve 1440−1475/1476, Bressanone) Koldus szobrán a festés mellett a bravúros faragás is hozzájárul a szobor naturalisztikusabb megjelenítéséhez.

Az oltárszekrények hátlapjain, szentek ruháin bőségesen használt aranyozásnak a gótikában nem pusztán díszítő szerepe volt, hanem szimbolikus jelentéssel is bírt: az égi szférát hivatott megidézni a hívők számára. Az aranyozást számos más technikával együtt is használták, így például a gravírozás a brokát selyem mintáit imitálta. A kiállításon Jörg Lederer (Füssen 1470 körül−Kaufbeuren 1550) Szárnyasoltárának gravírozott háttere, az alakok gazdagon aranyozott ruhái azt a vizuális hatást példázzák, amelyet a korban egy késő gótikus szárnyasoltárnak szántak. Az aranyozást poncoláskor poncoló eszközökkel, sgrafittonál lazúrfestékkel kombinálva alakították ki a változatos mintákat. Ezek, a többek között a németalföldi szobrászatban kedvelt, zsúfolt díszítések jelennek meg az antwerpeni Robert Moreau (említve 1532−1540) műhelyének szobrain, mint például a Három figurát ábrázoló szoborcsoporton.

A 15. századtól az itáliai szobrászat kedvelt anyaga a változatos formában használt agyag. Az itáliai műhelyekben rendszerint agyagból készültek a szobrok első vázlatai és sok esetben a megrendelő számára készült kisméretű modellek is. A gyűjtemény Luca della Robbia (1399 vagy 1400−1482) Krisztus és Tamás szoborcsoportja egy ilyen, a firenzei Orsanmichele templom fali fülkéjébe tervezett szobor modellje. Az agyag égetett formája a terrakotta, melyből önálló szobrokat, domborműveket készítettek, leggyakrabban festették is őket. Az 1440-es évek elején Luca della Robbia dolgozta ki a terrakotta mázas változatának készítési módját, ez a fényes és színes terrakotta rövid időn belül rendkívül közkedvelté vált Firenzében. A Robbia-műhely, majd később a Buglioni-műhely is nagy számban készítette ezeket a kiállításon is látható mázas terrakottákat, mint amilyen a Pietàt ábrázoló dombormű is.

A reneszánsz Itáliában nemcsak az agyagot használták vázlat és modell készítésére, hanem a viaszt is. Ugyanakkor a viasz sérülékenysége miatt kevés ilyen mű maradt fenn, így a kiállítás igazi különlegessége Jacopo Sansovinónak (1486−1570) márvány szobor modelljének szánt aranyozott viasz Madonna szobra. Feltételezhetően egy eredetileg szintén viaszból készült modell után öntötték a gyűjtemény leghíresebb szobrát, a Leonardo da Vincinek (1452−1519) tulajdonított ágaskodó Lovas kisbronzot.

A reneszánsz szobrászat egyik legfőbb ihletője az antik művészet, amelynek hatására jelent meg, majd virágzott a bronz szobrok és plakettek öntése Firenzében, Velencében és Padovában. Az Andrea Ricciónak (1470–1532) tulajdonított Európa elrablása kisbronz egyaránt jól szemlélteti a bronzöntés 15. század végi fejlődését, és a padovai humanista körök korabeli ízlésvilágát.

A kisbronzokat öntés után szinte kivétel nélkül patinázták, ez a fém felületének fényt és színt adott. A 16. század végétől a firenzei bronzöntő műhelyek különösen figyeltek a patinázásra, jellegzetes meleg barna, aranybarna színváltozatot fejlesztettek ki, amely később az északi területeken is elterjedt, így ezt a firenzei bronzok mellett a Habsburg családnak Innsbruckban dolgozó Caspar Gras (1585–1674) bronzain is megfigyelhetjük, például a Merkúr és Psyché kis bronz szoborcsoporton.

A gyűjtemény egyedülálló együttese, az osztrák barokk extravagáns alakjának, Franz Xaver Messerschmidtnek (1736−1783) a szobrai. A gyűjtemény nem kevesebb, mint tizenegy művet őriz a szobrásztól. Messerschmidt híres, a szobrászat történetében egyedülálló grimaszokat ábrázoló büszt sorozatából, a Karakterfejekből három a Szépművészeti Múzeumban található, melyek most a kiállításon is megtekinthetők. Ugyanakkor a Karakterfejek mellett a gyűjtemény összes többi Messerschmidt szobra is kiállításra került.

Kurátor: Szőcs Miriam
Kurátor munkatársai: Rózsavölgyi Andrea, Szépvölgyi Katalin
Restaurátorok: Bakonyi Eszter, Berta Zsolt, Boros Ildikó, Czinege András, Egri Hunor, Rátonyi János Dávid (†2012), Samu Erika, Szathmáry Péter, Szépvölgyi Katalin
Műtárgymásolatok: Salisbury Kft. (Vecsey Ádám), Szépvölgyi Katalin, Véninger Péter
Installáció-, grafikai tervezés és kivitelezés: Narmer Építészeti Stúdió − Eiszrich Ágnes, Kováts Petra, Szigetfű István, Vasáros Ákos, Vasáros Zsolt, Véner Ágnes, Zsarnóczky Renáta
Kiállítás-szervezés: Hudák Zsuzsa, Schilling Sára
Technikai koordináció: László Zulejka, Sütő Zoltán, Vas Imre
Technikai munkatársak: Berta Zsolt, Lakatos Gyula, Mészáros József, Németh Imre, Szabó Balázs, Szabó Zsolt, Vásárhelyi N. László
Jogi feladatok: Lapath Katalin
Gazdasági koordináció: Cser Enikő, Pintérné Bánóczi Ágnes

További közreműködők: Barcsik Tibor, Bognár Zsófia, Borus Judit, Csepregi Ildikó, Fonyódi Sára, Andrew T. Gane, Kárpáti Zoltán, Lantos Adriána, Lévay Zoltán, Megyeri Ágnes, Remsey Dávid, Schlett Anna, Szesztay Csanád, Vidák Zsolt

A kiállítás támogatói:



Laki Épületszobrász Zrt.