A patak Fosset-nál

Khnopffot már a kortárs kritikusok a legnagyobb belga szimbolistának tartották. Festészetében a tájképnek némiképp alárendelt szerep jutott, de a belga Ardennekben lévő birtok, Fosset környéke gyakran visszatérő motívum ezek sorában. Az ember jelenlétének teljes hiánya jellemzi e tájképeket, amelyeken tisztán érvényre jut a művész idealista természetfelfogása. A múló benyomások rögzítése helyett a táj sejtelmes, immateriális arcát emeli ki ez az 1897-ben festett erdőrészlet is. A szinte monokróm képen az egyeduralkodó zöld tónusok vibrálása és áttetszősége idézi elő a transzcendentális hangulatot.