Ruháját rendezgető lány szobra, az ún. Budapesti táncosnő

A Budapesti táncosnőként ismert szobor a Szépművészeti Múzeum egyik leghíresebb ókori műve. Fiatal lányt ábrázol, amint köpenyét oldalra húzza és előrehajolva maga elé néz. Hírét annak köszönheti, hogy a korai hellénizmus (Kr. e. 3. század) szobrászatának egyik legszebb példája. A hellénisztikus szobrászat egyik fő újítása ugyanis a többnézetű kompozíció művészi lehetőségeinek alapos feltárása volt. A korábbi, egyetlen fő nézetre komponált szobrokkal ellentétben a lány mozdulatai csakis a szobrot elölről körbejárva érthetők meg. A hellénisztikus korban vált általánossá a szokás, hogy a középületekben és gazdag magánházakban csupán díszítő funkcióval rendelkező szobrokat állítottak fel; ilyen céllal készülhetett a Budapesti táncosnő is. Mivel a szobor hátsó részét jóval durvábban faragták ki, nyilván nem teljes körnézetre, hanem valamilyen háttér elé, például egy fülkébe szánták. A szobor témájának meghatározása bizonytalan; még az is kérdéses, hogy a lány mitológiai alak vagy halandó-e. A hagyományos értelmezés szerint táncosnő, de mozdulatai nem felelnek meg a tánc egyik ismert antik ábrázolásmódjának sem. Előrehajló mozdulata alapján kút vagy medence díszítőfigurájaként, magát víztükörben nézegető lány képmásaként lehetne értelmezni, de az is elképzelhető, hogy a szintén a hellénisztikus korban megjelenő zsánerképek közé sorolható, és ellesett pillanatot, egy ruháját rendezgető lányt örökít meg. Lakatos Szilvia