Sarmingstein an der Donau látképe

Az 1500 körül, a Duna osztrák és bajor partjai mentén kialakult dunai iskola művészei elsőként ábrázolták a természetet úgy, hogy a táj nem valamely jelenet hátteréül szolgál, hanem a mű egyedüli témája. Sarmingstein látképét, Wolf Huber néhány rajzával együtt, a művészettörténet mérföldköveként tartják számon, nemcsak azért, mert a legkorábbi önálló tájképek egyike, de azért is, mert az egyik legelső tájportré, amely konkrét földrajzi hellyel azonosítható. Altdorfer a Duna szintje fölötti, fiktív nézőpontból láttatja a folyót és a meredeken fölé magasodó hegyeket, ami arra utal, hogy a rajz nem a helyszínen, hanem emlékezetből készült.