Nesszusz és Dejanira

A Nessus és Deianirát sokáig a Herkules és Nessus párdarabjának tartották. Jóllehet mindkettő közel egy időben, 1575 táján készült, egymástól független megrendelésekre születtek. Filippo Baldinucci, a korszak művészeinek életrajzírója, számol be arról, hogy Giambologna egykori műhelytársa, Antonio Susini olyan kiváló bronzot öntött a mester Nessus és Deianira modelljéről, hogy azt Giambologna később visszavásárolta tőle. Sikerén felbuzdulva Susini még számtalanszor újraöntötte és eladta a kisbronzot. A Nessus és Deianira rendkívüli népszerűségnek örvendett, és Giambologna további kisbronzaihoz hasonlóan, számos öntvénye és variánsa maradt ránk. A kompozíciónak három különböző típusa ismert, a korai változat közül néhány Giambologna szignatúráját is magán viseli. Ezt a korai típust követi a budapesti kisbronz is, ugyanakkor a kentaur farkának dinamikus megmintázása, a szignált változatoktól eltérő, magasan szálló drapéria már az eredeti modell egy későbbi, Giambologna utáni módosítására utal. Ez az átalakítás legnagyobb valószínűséggel Antonio unokaöccse, a szintén kiváló bronzöntő, Gianfrancesco Susini nevéhez köthető. Szőcs Miriam