Close

Nagyítás


Tooltip
  • Kapcsolódó művek

Eső után

Alkotó: Ruysdael, Salomon van
(Naarden 1600/1602 – 1670 Haarlem)

Készült: 1631
Technika: olaj, tölgyfa
Méret: 56 x 86,4 cm
Tárgy típusa: festmény
Leltári szám: 260
Gyűjtemény: Régi Képtár

+Leírás

Eső után

Amikor 1603-ban egy Hendrick Goltzius nevű festő Haarlemnél néhány rajzot készített a tengerparti homokdűnékről, talán maga sem gondolta, hogy az egész európai tájképfestészetet alapjaiban felforgató folyamatot indít el. Az itáliai tájak aranykori idillje helyett a haarlemi mestereknek egyszerre az itt és most lett fontos, s a hétköznapi holland síkvidéket festették: dűnéket, csatornákat, falusi utcákat, a tengert. Részleteket, amelyeket addig nem ítéltek méltó képtémának, de most alkalmasnak tűntek kifejezni a szabadságharcban született új eszmét: a nemzetet. S hogy még világosabb legyen az új viszony, a nézőpontot a magasból leszállították a földre. Így az ég uralta a látványt, s a párás levegő fátylat vetett a vidékre.
A haarlemi tájfestők iránti csodálat fő oka épp ennek a párás atmoszférának a mesteri érzékeltetése. Mi több, mind más-más hangulatot tudott teremteni a maga tájaival. Úgy mondják, a két legnagyobb mester közül Jan van Goyennél mintha mindig esőre állna az idő, míg Salomon van Ruysdaelnál azt érezni: egy friss fuvallat épp elvitte a záport. Ezt a költői remekművet már a 19. században is Eső után címmel emlegették; szinte érezni az eső üde illatát, ahogy a táj fellélegzik a vihar után. A ropogós, kristálytiszta körvonalak elárulják, hogy egy pillanatra fellebbent a pára. Zömmel hűvös színárnyalatok borzongatnak, ám a dűne egy keskeny csíkját aranyos ragyogásba vonja a felhők közül előtörő nap. A faluszéli házban pedig végre pihenőre térnek a fáradt utasok.

Vécsey Axel