Close

Nagyítás


Tooltip
  • Kapcsolódó művek

A pásztorok imádása

Alkotó: Agnolo di Cosimo Bronzino
(Firenze 1503 – 1572 Firenze)

Készült: 1539–1540
Technika: olaj, nyárfa
Méret: 65,3 x 46,7 cm
Tárgy típusa: festmény
Leltári szám: 161
Gyűjtemény: Régi Képtár

+Leírás

A pásztorok imádása

Bronzino-életrajzában Giorgio Vasari páratlanul szépnek mondja a képet, hozzátéve, hogy éppen az életrajz írásának idején készül róla metszet. Vasaritól értesülünk arról is, hogy a megrendelő Filippo d’Averardo Salviati, vagyis I. Cosimo Medici herceg unokaöccse volt.
Bronzino mély inspirációval és rendkívül nagy ambícióval festette művét, amely nemcsak mint kisméretű sokalakos kép számít ritkaságnak életművében, hanem azzal az egyensúllyal is, amelyet a klasszikus reneszánsz és a manierista eszmények között megteremtett. Az elő- közép- és háttér harmonikus egybekapcsolása, a figurák félkörbe rendezése, Mária és a gyermek Jézus alakjának középtengelybe helyezése és a tájképi kitekintés a firenzei reneszánsz tradícióhoz köti a képet. A hol grazia-val teli, hol erőteljesen csavart mozdulatok, az éjszaka hideg kék fénye, a szereplők szoborszerűsége, a makulátlanra csiszolt felületek és a színek ragyogása egyszersmind világossá teszik, hogy előképeit a művész manierista szellemben értelmezte át. Bronzino az üdvözítő eljövetelének egyszeri, nagy pillanatát örökítette meg, amelyet ember és természet, ég és föld ujjongva ünnepel. Az újszülött földbe süllyedő antik épületromon, a letűnő pogányság jelképén fekszik, amely egyben lépcsőn megközelíthető oltár is. A József mögött a gyermek fölé hajló fehérkendős idős asszony valószínűleg az apokrif evangéliumok Salome nevű bábaasszonya, aki kételkedett Mária szüzességében, ezért leszáradt a keze, és csak a gyermek érintésére gyógyult meg.

Tátrai Vilmos ©