Close

Nagyítás
  • Galéria



Tooltip
  • Kapcsolódó művek

Kopt festett tárolóedény

Készült: Kr. u. 6. század
Technika: festett, korongolt, agyag
Méret: magasság: 69,5 cm
Tárgy típusa: váza
Leltári szám: 2003.1.A
Gyűjtemény: Antik Gyűjtemény

+Leírás

Kopt festett tárolóedény

Kr. e. 332-ben Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, amelyen utódai közül a Ptolemaiosok uralkodtak egészen Kr. e. 30-ig. A Ptolemaiosok uralmának első századában nagyszámú görög bevándorló érkezett Alexandriába, a Nagy Sándor által alapított új fővárosba és a vidéken alapított görög városokba. Egyiptom új uralkodói megőrizték az ősi egyiptomi vallás intézményeit, fenntartották az egyiptomi istenek templomait és papságát. Az új fővárosban és a görög településeken kibontakozó hellénisztikus stílusú művészet mellett továbbéltek a fáraónikus építészeti formák, az egyiptomi művészet időtlen témái és kifejezőeszközei is.
A görögök és egyiptomiak között fokozatosan kialakuló társadalmi és vallási kapcsolatok etnikai keveredéshez, istenek kölcsönös átértelmezéséhez, a művészetben pedig a görög és egyiptomi formák és stílusáramlatok ötvöződéséhez vezetett. Egyiptom római meghódításának idejére (Kr. e. 30) az egyiptomi istenségek már fontos részévé váltak a görög származású lakosság vallásosságának, és az egyiptomi népesség is elfogadta ősi isteneinek görög értelmezését. A római uralom tovább ösztönözte az egyiptomiak és görögök közötti etnikai és kulturális közeledést és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy Egyiptom építészete, szobrászata, festészete és iparművészete a késő-római (3–5. század) és kora-bizánci (5–7. század) korban már az egykorú mediterrán kultúra szerves részét alkotta.
A kereszténység terjedésével a Kr. u. 4. század közepétől a művészeti kifejezés klasszikus hagyományai új, a keresztény témák és jelképes ábrázolások által meghatározott formanyelvvel ötvöződtek. Kialakulását nagyban befolyásolták a kereszténység keleti központjaiban, elsősorban is Konstantinápolyban (a késő-római és bizánci birodalom fővárosában), és az egyiptomi Alexandriában alkotott képtípusok és formák. A keresztény tanítást, a bibliai elbeszéléseket képekké fogalmazták, s e képeket "felírták" a templomok falaira, hogy értelmüket a papok az istentiszteletek alkalmával megvilágítsák. Az új hit képei és szimbólumai elemi részévé váltak az egyiptomi keresztények mindennapi életének is. Bibliai jelenetek és alakok, szent szimbólumok éppúgy megjelenhettek a gazdagok palotáinak falain, a palotákban használt drága edényeken és az arisztokrácia által viselt szöveteken, mint a szegényebbek számára gyártott tárgyakon. A keresztény jelképek funkciója mindkét környezetben azonos volt: mágikus erővel védték a tárgyat és tulajdonosát.
Az Antik Gyűjtemény nílusi agyagból készített gabonatároló edénye valamikor a 6. század folyamán készülhetett. A nagyméretű edényt két külön korongolt félből illesztették össze, az illesztés helye jól látható az edény alsó harmadánál. A talpgyűrű és a fülek (az egyik modern pótlás) külön készültek. Az edény külsejét matt fehér bevonat borítja, erre került az edény felső részén a díszítés. Az edény alsó felén látható kötéllenyomatok azt mutatják, hogy a két edényfél összeillesztésekor az alsót több helyen körülkötözve óvták a deformálódástól. Az edényfal vékonysága és szilárdsága olyan fazekasműhelyre vall, amelynek kemencéjében jó minőségű tömegárut lehetett gyártani. Az edény két felét azonban gondatlanul korongolták és illesztették össze, ennek következtében az edényfal az égetés folyamán hosszan megrepedt.
A díszítés barna és vöröses narancs színű földfestékkel készült. A festés szerény színvonala arra vall, hogy a műhely nem alkalmazott külön mestert a festett díszítés elkészítésére: az bizonnyal az edényt megformáló fazekas munkája. Noha csak naív ábrázolás telt tőle, annak értelmével teljesen tisztában volt. Az edényfülek az edény felső részét két ovális árkáddal keretelt képmezőre osztják, amelyeket egy-egy önálló, szimbólikus ábrázolás tölt ki. Az egyik képmezőben galamb, a másikban szőlőfürtökkel teli szőlőtő látható, két oldalán galambokkal. Az egyedül ábrázolt madár nyakára festett kereszt a megváltásra utal: a madáralak a Paradicsom ígéretével bíró keresztény hívő jelképes ábrázolása. A másik képmező szőlőlugasa Krisztust, az örök élet forrását jelképezi; az üdvözült keresztény itt ismét galamb alakjában jelenik meg.
A díszítés rendszere és az ábrázolt témák arra vallanak, hogy a budapesti edény készítője jól ismerte az elit számára gyártott drága agyagedények díszítésének számos formáját és motívumát. A madarak kettős vonallal rajzolt kontúrjai ennél közelebbről is meghatározzák mintáinak forrásvidékét: szakkarai edényleletek arra utalnak, hogy ez a vonás egy olyan, a Kr.u. 6. században működő műhely jellemzője volt, amelyet összefüggésbe hozhatunk a kora-bizánci Egyiptom egyik legjelentősebb művészeti központjával, a szakkarai Jeremiás-kolostorral.


TÖRÖK LÁSZLÓ szövege nyomán