Lucaniai nestoris vörösalakos díszítéssel

A vörösalakos díszítésmód lehetőségét Athénban fedezték fel Kr. e. 525 körül. Ezután egy évszázadon keresztül az athéni mesterek voltak a műfaj szinte versenytársak nélküli művelői. A Kr. e. 430 körüli évektől kezdve azonban a Spártával súlyos háborúba keveredett Athénból vázafestők és fazekasok sora költözött át Dél-Itáliába, ahol a vázafestészet egyik görög központja a lucaniai Metapontion lett. A nestoris vázatípus görög nevének ellenére - a 19. században ugyanis tévesen Nestór Homéros Iliasában leírt serlegének formáját vélték felismerni benne - nem görög eredetű, hanem a Salentói-félszigeten, Itália délkeleti sarkában élt messapusok egyik vázaformájának változata. A görög műhelyek tehát kapcsolatban álltak a helyi lakossággal, tanultak tőlük, alkalmazkodtak igényeikhez. A helyi eredetű vázaformát azonban jellegzetesen görög jelenet díszíti. Középen az ifjú Dionysos ül, egyik kezében borostyánlevelekkel díszített pálcáját, a thyrsost tartja. Balról egy nőalak boroscsészét kínál az istennek. A jelenet jobb szélén az egyik oszlopnak támaszkodó satyros szintén a dionysosi atmoszférát hangsúlyozza. A két oszlop azonban a rajtuk levő szalag alapján síremléknek értelmezhető, így a jelenet helyszíne egy temető lehet. Ennek alapján a vázakép a Dél-Itáliában oly népszerű vallási elképzelésnek megfelelően a halott befogadását ábrázolhatja Dionysos kísérőinek sorába. A váza tehát eredetileg is sírbatételre készülhetett, talán éppen a képen látható nőalak számára. Lakatos Szilvia