Close

Nagyítás


Tooltip
  • Kapcsolódó művek

Nevető lány rózsákkal

Alkotó: Carpeaux, Jean-Baptiste
(Valenciennes 1827 – 1875 Courbevoie)

Készült: 1873
Technika: terrakotta
Méret: 54,5 x 32 x 25 cm
Tárgy típusa: szobor
Szerzeményezés: Apponyi Sándor hagyatéka, 1934
Leltári szám: 6811.U
Gyűjtemény: 1800 utáni gyűjtemény

+Leírás

Nevető lány rózsákkal

Carpeaux az egyik legjelentősebb 19. századi francia köztéri és díszítőszobrász volt. Római tanulmányok után 1862-ben mutatkozott be Párizsban az Ugolino és gyermekei című kompozícióval, amelyet Dante ihletett (Isteni színjáték, Pokol, XXXIII.ének). Bár a szoborcsoport kritikai fogadtatása lagymatag volt, Carpeaux befolyásos pártfogókra lelt, akik révén hamarosan a császári család kegyeltje lett. 1863 és 1866 között a Louvre déli, Szajnára néző homlokzatának szobrászi dekorációján dolgozott (A földre fényt hozó császári Franciaország és Flóra diadala), majd a Luxembourg-palota kertjében készítette el a glóbuszt tartó négy világtáj allegorikus kútszobrát, valamint a párizsi Opera homlokzatán A tánc című, ugyancsak sokalakos kompozíciót. 1871-ben, a kommün idején Londonban keresett menedéket, majd hazatérte után, 1872-ben újította fel ama vállalkozását, amelynek a Szépművészeti Múzeumban őrzött terrakotta az egyik gyümölcse.

Hírnevét Carpeaux ugyan monumentális szoborcsoportjainak köszönhette, megélhetését azonban egyedül ezek nem tudták biztosítani. Mivel e nagyméretű művek rendkívül anyag- és munkaigényes alkotások voltak, amelyek nagyszámú, jól képzett segéd közreműködésével készültek, a kivitelezés költségei gyakran csaknem a teljes megbízási díjat felemésztették. Számos más művészhez hasonlóan Carpeaux számára is az jelentette a kiutat, hogy a francia jog a művész számára tartotta fenn a műalkotás sokszorosításának jogát. Sokan, így a fiatal Rodin is azzal egészítették ki jövedelmüket, hogy a reprodukciós jogot egyszerűen eladták egy kimondottan másolatok készítésére szakosodott műhelynek, amely aztán, a piaci igényeknek megfelelően, különféle méretben és technikával gyártotta a replikákat, minden eladott darab után bizonyos százalékot fizetve a művésznek. Carpeaux azonban nem elégedett meg ezzel a kényelmes és biztos, ám csekély hasznot nyújtó megoldással: barátja és mentora, az ügyvéd Jean-Baptiste Foucart biztatására úgy döntött, hogy saját kezébe veszi műveinek sokszorosítását. Ennek érdekében - jelentős anyagi áldozatot vállalva - saját műhelyt rendezett be Auteuil-ben, amelyet kezdetben fivére, Émile, majd 1873-tól a szobrász Samuel Meynier vezetett.

A saját műhely megteremtette Carpeaux számára a lehetőséget arra, hogy valamennyi munkafolyamatot felügyelje, és a sokszorosítandó modelleket folyamatosan átdolgozza. E gyakorlat eredményeként a műhelyéből kikerült "másolatok" számos részletükben eltérnek egymástól, vagyis nem egyszerű reprodukciók, hanem sokkal inkább egyedi változatok egy témára. A körülbelül ötven ilyen "téma" vagy típus (köztük a Nevető lány rózsákkal) különféle változataiból Carpeaux a halálát megelőző két évben összesen 73 márvány, 98 bronz és 282 terrakotta példányt kínált megvételre kilenc egymást követő tárlaton. A Szépművészeti Múzeum terrakottája alighanem ezen aukciók valamelyikén került első tulajdonosa birtokába. Az utóbb számos változatban reprodukált alaptípusok kialakításakor Carpeaux saját sokalakos, monumentális szoborcsoportjainak legsikerültebb részleteiből indult ki. Így a Flóra-csoport főalakjának fejtartása és mimikája tér vissza a Pajkos leány, a Nevető nápolyi lány, valamint a Nevető lány rózsákkal című, különböző méretben és technikával kivitelezett mellszobrokon. Ezek közös érdekessége, hogy modelljük az az Anne Foucart volt, akinek apja Carpeaux-t a saját másolóüzem indítására ösztönözte.

ÚJVÁRI PÉTER