A Grimani-kancsó

A görög művészet klasszikus korszakában készült bronzkancsót 1833-ban a velencei Grimani család gyűjteményének anyagából vásárolta meg Fejérváry Gábor, aki unokaöccsével, Pulszky Ferenccel a legfontosabb hazai antik művészeti magángyűjteményt hozta létre. A Grimani-kancsó az edény formája alapján lakomákon bor kimerésére szolgált. A Kr. e. 5. században a korábban öntéssel készült bronzedények testét lemezből kalapálták ki, így az általánosan elterjedt díszítőmotívumok alkalmazása ellenére egyedi darabok készültek. A finom mívű kancsó talpán körbefutó nyelvminta-sor, a fül ívét követő gyöngysorszerű bordák és az azokat lezáró palmetta csupán kiegészítik az edény igazi ékességének szánt két figurát. A kiöntő peremére ültetett hegyes fülű, szakállas Silénos ivókürtöket tart a kezében. A bor istenének, Dionysosnak a kíséretéhez tartozó alak mögött a fül alján kiterjesztett szárnyú szirén jelenik meg. Az ókori görögök szerint ezek a madártestű, női fejű lények várták az Alvilág kapujánál az oda belépőket, hogy csodálatos énekükkel enyhítsék a halál keserűségét. A vad mulatozást és a halált idéző, első pillantásra talán ellentétes szférák összekapcsolása nem volt idegen a görög gondolkodástól. Úgy képzelték, hogy a túlvilágon is lakomákban lesz részük, ezért gyakran helyezték halottaik mellé az ehhez szükséges edényeket. A teljes épségben fennmaradt Grimani-kancsó vélhetően készítése után nem sokkal egy sír mélyére kerülhetett, hogy elkísérje tulajdonosát Hadés birodalmába. Lakatos Szilvia