Krisztus és Tamás

Firenze kézműiparosai, művészei, orvosai céhekbe tömörülve igyekeztek érdekeiket érvényesíteni. A társulások székhelyét az eredetileg piac és búzaraktár céljaira épült robosztus gótikus épületben, az Orsanmichelében alakították ki, aminek homlokzatát körben az egyes céhek védőszentjeinek szobraival díszítették. A kereskedők bírósága (Tribunale della Mercanzia) 1463-ban átvette a céheket támogató politikai párt, a Guelfek szoborfülkéjét, és megbízta a kora reneszánsz korszak egyik legkeresettebb szobrászát, Luca della Robbiát, hogy tervezzen oda egy Krisztust és Hitetlen Szent Tamást ábrázoló nagyméretű szoborcsoportot. A mester a monumentális bronz szobor tervét - a kor szokásának megfelelően - ebben a kisméretű terrakotta (égetett agyag) modellben formálta meg. A feltámadásban kételkedő Tamás apostol kezét Krisztus oldalának sebébe helyezi (János 20,24-29), így szerez bizonyságot, hogy Krisztus meghalt ugyan, de feltámadt. (A bírák küldetésük metaforájaként érthették a történetet: "tamáskodni" mindvégig, míg kézzelfogható bizonyíték nem kerül.) A jelenet nem mozgalmas, inkább mintha egy pillanatra megállna az idő, amikor Tamás elfogadja azt, ami az emberi elme számára felfoghatatlan. A modell azonban talán mégsem nyerte el a megrendelők tetszését, mert végül nem ezt a kompozíciót öntették ki bronzból, hanem a város egy másik vezető szobrászáét, Andrea del Verrocchióét. A Lucáénál jóval drámaibb, mozgalmasabb és monumentálisabb szoborcsoport ma is látható Firenzében. Pattantyús Manga