Asszony síró gyermekkel és kutyával

Rembrandt a 17. századi holland művészet emblematikus alakja, és minden idők egyik legkitűnőbb rézkarcolója és rajzolója volt. Fiatalon elhunyt feleségétől, Saskia van Uylenburgh-től négy gyermeke született, de közülük csak a legifjabb, Titus érte meg a felnőttkort. Házassága első éveiben Rembrandtot élénken foglalkoztatta az asszonyok és gyermekek ábrázolása: javainak egy fennmaradt leltára százharmincöt ilyen témájú rajzáról számol be. Háza népén kívül másokat is szívesen megörökített, a mindennapok apró mozzanatait gyors vázlatokon ragadta meg, melyeknek a művészi megfigyelésen túl nem feltétlenül volt további rendeltetése. A budapesti tollrajzon kedves utcai jelenet elevenedik meg. Piaci vásárlásból hazatérőben egy kutyától megrémült kisgyermeket vígasztal az édesanyja: mellé térdel, védelmezőn átkarolja és mosolyogva nyugtatgatja. A párizsi Frits Lugt-gyűjteményben fennmaradt egy kis rajz, melyen a művész - bizonyára még közvetlenül a helyszínen - a három főszereplőt vetette papírra. Rembrandt a spontán vázlatot a budapesti lapon zsánerrajzzá fejlesztette: szorosabbra fűzte az alakcsoportot, tisztázta a mozdulatokat, és hogy a miliőt is felidézze, néhány lendületes tollvonással felvázolta a lépcsőt és a házat, az ablakból kíváncsiskodó asszony karikatúraszerű motívumával. Ez a változat feltehetően már a műteremben készült, mégsem nélkülözi az élet után rajzolt vázlatok frissességét. Seres Eszter