Close

Nagyítás


Tooltip
  • Kapcsolódó művek

Sírsztélé Rhéneia szigetéről

Készült: Kr. e. 100 körül
Technika: faragott, márvány
Méret: magasság: 94 cm
Tárgy típusa: dombormű
Szerzeményezés: az Oktatási és Kulturális Minisztérium ajándéka, 2008
Leltári szám: 2009.1.A
Gyűjtemény: Antik Gyűjtemény

+Leírás

Sírsztélé Rhéneia szigetéről

A sztélét szürkésfehér parosi márványból faragták. Formája templom homlokzatát idézi: kétoldalt boltívvel összekötött pillér, efölött tympanon. Ez keretezi a domborművet és az alsó részére vésett feliratot. A kompozíció két részből áll. Bár mindkét szkhéma jól ismert a korabeli sírszimbolikában, együttes előfordulásuknak a budapesti relief az első példája. Bal oldalt nagyméretű, magas fedélzetű, vágósarkantyú nélküli hajóorrot látunk – a jelenet tehát kereskedőhajón játszódik. A tengert alul elnagyoltan vésett hullámvonalak jelzik. A fedélzeten két, eltérő méretűre faragott alak látható. A kisebbik feje éppen csak kimagasodik a korlát fölött; jobb kezében sújtásra emelt kard. A másik férfi lábszárközépig látható; őt is harcolva ábrázolták. Leengedett jobbjában feltartott kard; fölemelt bal kezével nagyméretű, kerek pajzsot fog a teste elé. A derekán megkötött bő chitónja széles, V alakú ráncot vetve lóg le a jobb válláról. A férfi felsőteste így nagyrészt meztelen – ez a vonás a hérósokhoz hasonlónak mutatja a harcost. A dombormű jobb oldalára vértbe öltözött, a hajó fölé magasodó sziklán ülő ifjút faragtak. Testtartása nyugodt: bal lábát kinyújtja, a jobbot kissé felemeli; fejét a jobb kezére támasztja; szembefordul a nézővel – a gyászolók ábrázolásának egyik szokásos módja ez az antik művészetben.
A dombormű alá két férfi sírfeliratát vésték. Nevük alapján egyikük, Aulos Granios Antiochos római polgárjoggal rendelkező görög. A másikról csupán annyit lehet megállapítani, hogy nevét az Egyiptomot uraló görög Ptolemaios-dinasztiáról kapta, és a nyolc Laodikeia nevű város egyikéből származik. A laodikeiai Ptolemaios tehát messziről érkezhetett Hellasba és talán Aulos Granios Antiochos rabszolgája volt. A felirat harmadik sorában a szokásos búcsúformula olvasható (chairete, kb. minden jót!), amellyel a hozzátartozók végső búcsút vettek szeretteiktől (chréstoi).
Aulos Granios neve a hajón küzdő, a laodikeiai Ptolemaisé pedig az ülő harcos alá van rendezve. Kérdés, hogy vajon a dombormű két része külön eseményeket ábrázol-e a két férfi életéből, vagy pedig közös történetüket foglalja össze két képkockában. A rokon sztélék tanúsága alapján talán az utóbbi a valószínűbb, vagyis a dombormű ugyanannak a történetnek két aspektusát ábrázolja: olyan harcosnak (vagy harcosoknak) állít emléket, akit először egy kereskedőhajón látunk, amint harcba száll az ellenséggel (például kalózokkal), aztán pedig holtában, a saját végzetét gyászolva. Ezt az értelmezést erősíti, hogy a két főalakot azonos típusú fejjel mintázták meg, rövid hajjal és szakáll nélkül. A sztélé kis mérete, a sérülések és a faragás egyszerű volta miatt azonban nem dönthető el, vajon a két fej ugyanannak a szereplőnek a portréja-e.
A dombormű abba a csoportba tartozik, amelynek példányait Rhéneián, a Délossal szemközt fekvő szigeten találták. Rhéneia az ókorban szinte kizárólag a délosiak temetőjeként szolgált. Délos ugyanis a görög vallás egyik legszentebb helye volt (a mítosz szerint itt szülte meg Létó istennő gyermekeit, Artemist és Apollónt), ezért ott tilos volt eltemetni a halottakat. Az archaikus kortól a szentélykörzetét hatalmasra bővítették; márvány templomokat, díszes középületeket, oszlopcsarnokokat, stadiont emeltek, és kiépítették a kikötőt. A hellénisztikus korban fényűző villák is épültek Déloson. Tulajdonosaik főleg dúsgazdag kereskedőcégek és kereskedők voltak, akiknek itt volt az egyik fő támaszpontjuk. Ekkorra ugyanis a sziget a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik legnagyobb kereskedelmi központjává vált. Kr. e. 166-ban Délos adómentességet kapott Rómától, ami további lendületet adott a gazdaságnak, és ezreket vonzott a szigetre az antik világ minden részéből.
Bár a budapesti dombormű lelőhelye nem ismert, bizonyosra vehető, hogy Rhéneiáról származik. A relief típusa, a márványfajta és a faragás stílusa mellett ezt jelzi az Aulos Granios név is, ami további két délosi feliratról ismert. Ezeket két azonos nevű férfi állította, akik fogadalmi ajándékokkal gazdagították a szigetet Kr. e. 100 körül. A faragás és a betűformák alapján a budapesti dombormű is erre az időszakra keltezhető. Lehetséges tehát, hogy a két délosi donátor valamelyikének a sírköve ez a darab.
A rhéneiai márvány sírsztélét az Oktatási és Kulturális Minisztérium ajándékozta 2008-ban az Antik Gyűjtemény századik születésnapjára. Műkereskedelemből került a Múzeumba, előtte pedig – legalább fél évszázadon át – angol magángyűjteményben őrizték.

HANS RUPPRECHT GOETTE és NAGY ÁRPÁD MIKLÓS szövege nyomán