Alexandriai Szent Katalin

Giovanni Bellini követőinek volt egyike a görög származású Basaiti, de fejlődésében más mintaképek is szerepet játszottak. Alvise Vivarinitől vette át a kemény, geometrizáló formálásmódot, és Cima da Conegliano nyomán fényhatások segítségével igyekezett elérni, hogy alakjai természetesen illeszkedjenek a tájképi környezetbe. Ezen a korai művén a természeti motívumok egyszerre bírnak festői és szimbolikus értelemmel: a baloldalt kizöldülő száraz fa az örök életet, a falusi házak az evangéliumi egyszerűséget jelképezik. A fénytől felmagasztosított Szent Katalin az előtérbeli magaslaton áll, a vörös lepel látni engedi hasított ujjú, divatos ruháját, mellette a mártíromság eszköze ártatlan földműves szerszámmá szelídül.